Wass Albertre emlékeztek Nagyatádon
A kétszeres Baumgarten-díjas erdélyi magyar író és költő születésének 117. évfordulójára emlékeztek kedden délután Nagyatádon, a Szent István parkban.
Wass Albertre emlékeztek ma délután Nagyatádon az író szobránál. A Szent István parkban található szobor közvetlenül a nemrégiben felújított székelykapu mellett található. A szobrot ifj. Blaskó János szobrász készítette. Érdekesség, hogy nemcsak Nagyatádon, hanem Solymáron is található egy ugyanilyen alkotás, egyúttal pontos mása a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában 2004-ben felállított „Vándor székely hazatalál” című szobornak.
A Nagyatádi Kós Károly Erdélyi Kör nevében Fiumei Éva köszöntötte a jelenlévőket, majd a szerző Újévi köszöntő című művéből mondott el részleteket. Ezt követően helyezték el a megemlékezés koszorúját a szobornál.
Wass Albert 1908. január 8-án született, művei a rendszerváltásig nem jelenhettek meg Magyarországon, könyveit Romániában betiltották, az írót továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván. A magyar irodalomtörténet egyik legellentmondásosabb alakja volt (és a mai napig az), de – mint minden író esetében – érdemesebb a szövegekre koncentrálni, mert azok elvitathatatlanul az övéi maradnak.
Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel elrontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradtsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma. (Wass Albert: A funtineli boszorkány)
(Fotók: Ormai Bálint)