Hit, remény, öröm, szeretet

Négy szó, négy gyertya, négy vasárnap. A hit, a remény, az öröm és a szeretet mindenkinek mást jelentenek. Azt mondjuk, hogy elkezdődik az elcsendesedés időszaka, miközben leginkább a csend hiányzik a karácsonyig tartó időszakból.

Valóban megélni az ünnepet évről évre egyre nehezebb. Nemcsak a hétköznapok hajtása, a mindennapi gondok miatt, hanem azért is, mert a csendes várakozás helyett a mindenfelől támasztott elvárások agyonnyomják az ember lelkét. Megfelelni mindannak, amit a boltok polcain, a reklámokban, a hirdetésekben mutatnak, hisz szerintük mindennek tökéletesnek kell lennie. Közben szól a karácsonyi zene, mintha a boldogságot decibelben mérnék, ösztönöznek arra, hogy úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne.

Pedig az advent lényege kibírni a csendet. Nem kitölteni zajjal, hanem hagyni, hogy a csend elvégezze rajtunk a munkát. Sokan azt hiszik, hogy az ünnepre készülődés annyit tesz, mint vásárolni, takarítani, sütni, főzni, hogy legalább egy fotó erejéig el tudják érni az úgynevezett tökéletességet. Ha ehelyett a csend munkálkodik, akkor előbb vagy utóbb kénytelenek vagyunk levetni a „minden rendben” álarcát, és felismerni, hogy néha elveszettek vagyunk, ami a világ jelen állapotában egyáltalán nem szégyen. A megváltás nem más, mint megtalálni és felismerni a körülöttünk lévő káosz értelmét, és eligazodni benne, de ez valódi csend nélkül nem fog menni.

A következő hetekre útravalóul egy idézet:

Hihetetlen gyönyör rejtezik benne, ha felismerjük, mi minden nélkül vagyunk képesek élni. (Stephen Gray)

Mindnyájuknak valódi elcsendesedést kíván az Atádhír az adventi időszakra.