A szilvalekvár is csak egyféleképpen a legjobb
Látod, másnak biztosan másképpen ízlik. Neked így a legfinomabb. Mindenkinek csak egyféleképpen a legjobb a szilvalekvár is. Ki tudja, miért, de ez már csak így van.
Hazafelé ballagok, szemből éppen leáldozóban a nap, varázslatos őszi fényt önt az utcára, lesütött szemem pár lepottyant kék gyümölcsön akad meg, szilvalekvárfőzés ideje van, ötlik fel bennem, aztán rögtön az ő mosolyráncos arca.
Huszonöt éve már annak, ketten voltunk odahaza, a nagy lábasban rotyogott a szilvalekvár. Isten tudja, miért, de aznap mégsem mentem focizni a fiúkkal, inkább segítettem nagyinak kimagozni a szilvát.
Miközben a tűzhely fölött kavargatta a nagy fakanállal, szokása szerint mesélt, régi időkről, persze, ahogy esténkét együtt hordóba szelték a káposztát, kukoricát kopoztak, titokban pálinkát főztek a lesötétített ablakok mögött, amikor még minden szem gyümölcsöt megbecsültek, mert úgy tartották, mindennek rendeltetése van.
Fölidézte azt a bált, amelyen egyszer csak odalépett hozzájuk egy fiatalember, aki néhány faluval arrébb lakott, és udvariasan megkérdezte az édesanyját, hogy felkérheti-e a nagyit.
– Tizenhét éves voltam, nem is igen tudtam keringőzni, mert kivételesen éppen azt játszottak, de ő biztatott, legyek nyugodt, majd segít. Nem magyarázott semmit, csak átkarolt, vezetett szelíden, és ahogy forogtunk, forogtunk, én mindjárt tudtam, ő lesz az én párom.
– Honnan tudtad, nagyi?
Ezen elgondolkodott egy ideig, majd rám nézett.
– Szereted a szilvalekvárt, ugye?
– Nagyon!
– Ettél már másnál is, igaz?
– Persze, de a te rumos szilvalekvárod a legjobb!
– Látod, másnak biztosan másképpen ízlik. Neked így a legfinomabb. Mindenkinek csak egyféleképpen a legjobb a szilvalekvár is. Ki tudja, miért, de ez már csak így van.
Lehajolok egy szem szilváért, a viaszos héj mögött puha a húsa, megfogadom, mindenszentekkor elutazom a nagyi sírjához, de előtte veszek pár kiló szilvát, és otthon a feleségemmel és a gyerekekkel megfőzzük a nagyi lekvárját. Most, aztán majd ott is hálát mondok neki, amiért én is kétség nélkül megtalálhattam a számomra legjobbat.
Szétomlik a számban a gyümölcs húsa, és hosszú idő óta megint érzem a nagymama rumos szilvalekvárjának az ízét.
