Hogyan mondj nemet?

Az ADYák Szemle fiataljai is publikálnak különböző témákban az Atádhíren az elkövetkezendő időkben. A cél, hogy lehetőséget adjunk a fiataloknak a publikálásra, az érdeklődési körük bemutatására. Janota-Hantosi Julianna írása.

Sok felesleges idegeskedést tudnánk megspórolni, ha nem mondanánk igent minden azon esetekben, amelyek teherrel vagy kellemetlenséggel járhatnak számunkra. 

Az, hogy ki milyen oknál fogva nem utasít vissza egy kérést, az többnyire azon múlik, hogy az illetőnek mennyi önbizalma van kiállni a saját véleménye mellett.  

Vannak olyanok, akik határozottan kitudják jelenteni azt, hogy “nem”, mert egyrészről, nyilván nem akarják azt megtenni, másrészről pedig meggyőződésük, hogy nem akarnak másnak megfelelni, csak saját maguknak. 

Vannak azok, akik igaz, hogy nemet mondanak, de bűntudatot éreznek és már eleve félve utasítanak vissza másokat. Ők azok, akiket egy hajszál választ el attól, hogy inkább igent mondjanak, még akkor is, ha nem az a meggyőződésük, de sokkal erősebb bennük a megfelelési kényszer mások felé. Próbálnak mindenféle ötlettel előállni a különböző kellemetlen szituációk elkerülése érdekében, kreálnak plusz hazugságokat, hogy enyhítsék a visszautasításuk okozta kellemetlenségeket. 

Vannak, akik automatikusan igent mondanak, mert a „csordaszellem” erre ösztönzi őket.  

De vannak olyanok is, akik csak meghatározott embereknek mondanak igent, ellentétben másokkal, akiknek bátran nemet mondanak, mert nem akarnak nekik megfelelni. 

A másik szemszögből nézve pedig vannak emberek, akik kifejezetten rossz néven veszik – még ha a legkedvesebb hangnemedet használod is – mikor visszautasítod őket. Velük sok mindent nem lehet kezdeni, sajnos vannak, akik nem értenek a szép szóból, így nem érdemes az időt arra fecsérelni, hogy tovább magyarázkodjunk. Arról, hogy te miért nem tudsz például megjelenni valahol, elvállalni valamit, senkinek nem vagy köteles részletesen beszámolni. 

Ezzel ellentétben, vannak, akik elfogadják, ha nemet mondasz és az esetek nagytöbbségében nem forszírozzák a további kérdezősködést. Ők megelégednek a válaszoddal, mert érzékelik a szituációból, hogy esetleg magánügy is állhat a válaszod hátterében. 

Ha mindezt fel tudod ismerni – illetve találkoztál már jó pár, a fentiekhez hasonló személlyel -akkor önmagad és határaid megismerésével tudod majd csak biztosan tudni, hogy mire mondj igent és mire nemet. 

(Kiemelt kép: depositphotos.com)