Ma eldőlt, hogy milyen lesz a karácsony

Katalin napján a néphagyomány szerint számos, jövőt meghatározó dolog dől el: például, ha hinni lehet a népi megfigyeléseknek, akkor kopogós karácsonyra számíthatunk. De ki is volt Katalin, hogy ilyen jelentős helyet tölt be a népszokásokban?

Érdemes ott kezdeni, hogy Alexandriai Szent Katalin a kutatások mai állása szerint valószínűleg soha nem létezett, ami fennmaradt vele kapcsolatban, az pusztán legenda. Ez, persze nem tántorította el a csodákra és történetekre kiéhezett népeket, hogy jelentős, évezredekre velünk maradó hagyományokat alakítsanak ki – részben Alexandriai Szent Katalinnak köszönhetően.

Mindenesetre a köré kerekített legenda szerint Katalin királyi családból származott, és Alexandriában élt, ráadásul Jézus jegyesének tekintette magát. Amikor a római császár – Maximinus Daia – a városba érkezett, megparancsolta minden ott élőnek, hogy áldozzanak a pogány vallás bálványainak. Ezt Katalin nem nézhette tétlenül, a templomba sietett, és visszatartotta az áldozattól a keresztényeket. Végül elfogták, a császár elé vitték, aki összegyűjtötte 50 legjobb filozófusát, hogy győzzék meg a leányt, erre ő a bölcseket is megtérítette. (Őket a császár tűzhalálra ítélte, vélhetően azért, mert nem lett volna egyszerű még egyszer megtéríteni a bölcseket.) Katalin meggyőzésére kétszáz katonát küldetett a császár, ám végül a lány őket is megtérítette. Nem meglepő módon, őket is kivégezték.

Végül Katalint fővesztésre ítélték. Halála előtt imádkozott azokért, akik majd közbenjárását kérik és Isten válaszolt neki a felhőből, hogy kérése teljesül. Amikor lefejezték, testéből vér helyett tej folyt. A legenda szerint holttestét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol a sírjából szivárgó tej és olaj minden betegséget meggyógyított. 

A magasabb iskolák, a filozófia és a filozófusok, ügyvédek (a nagyszombati, majd pesti egyetemen a jogi kar dékánválasztása egészen 1833-ig Katalin napján történt), a könyvtárak, a könyvtárosok és a nyomdászok, a kerékgyártók, a tanuló lányok, a fiatal diákok és nők, dajkák védőszentje.

A nem túl rövid történeti kitekintő után érdemes a népi hagyományokat, szokásokat is sorra venni, amelyek a mai naphoz kapcsolódnak.

A leghíresebb megfigyelés így hangzik: Ha Katalin locsog, karácsony kopog, ha Katalin kopog, karácsony locsog, azaz, ha kinéznek az ablakon, láthatják, hogy fagyos karácsonyunk lesz, hisz épp szakadatlan szakad az eső. Erre, mármint a fagyra, 67 százalék esély van, hisz egy adatvizualizációs blog összevetette az időjárási adatokat a népi megfigyelésekkel (60 év adatait vették alapul), és a jóslat 67 százalékban bejött, bár, azért a megfigyelők olyan nagy kockázatot nem vállaltak ezzel.

A fiatal lányok számára ez a nap a jövőbelátásról szólt. A szokás szerint gyümölcsfaágat (leggyakrabban meggy- vagy orgonaágat) vágtak, és vízbe tették a szobában. Ezt nevezték Katalin-ágnak. Ha az ág karácsonyra kizöldült vagy virágot hozott, az azt jelezte, hogy a lány a következő évben férjhez megy.

A türelmetlenebb lányok hajnalban felálltak a házuk udvarán lévő dombra, szemétdombra is akár, és amelyik irányból kutyaugatást hallottak, onnan várhatta a jövendőbelije érkezését. Persze, a legények sem maradtak el, ők szívük választottjának ingét tették a párnájuk alá, és ha a lánnyal álmodtak, akkor bizonyosan férjként és feleségként hivatkoztak rájuk a későbbiekben.

A pásztorok ezen a napon hajtottak ki utoljára a csordát, és sok helyen női dologtiltó napnak számított, ám olyan vidékek is voltak, ahol a férfiaknak sem javallották a munkát. 

Elvileg az őszi bálok is ma fejeződnek be, hisz hamarosan itt az advent, sem mulatságot, sem esküvőt nem tartottak Katalin napját követően, ám vannak, akik ezt a határnapot inkább András-napra teszik, kihasználva a maradék öt napot a bálozásra.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban minden kedves Katalin nevű olvasónknak boldog névnapot kívánunk!