Elhunyt Nagyatád helytörténeti ereklyéinek leglelkesebb gyűjtője, Bognár Tibor

Élete végéig a várostörténet kutatásán dolgozott, pénzt és időt nem kímélve gyűjtötte a történelmi dokumentumokat és a tárgyi emlékeket: halálával az atádi helytörténetkutatás az egyik központi alakját vesztette el.

74 éves korában, július 26-án elhunyt Bognár Tibor, a történelmi emlékeink megőrzését mindig szívén viselő amatőr helytörténetkutató és gyűjtő. Nagyatádról szóló dokumentumai és ereklyéi példa nélküli gyűjteményt alkotnak, melynek egyes darabjaiért akár Nyíregyházáig is elment, sőt, még Amerikából is szerzett be írásokat a készülő könyvéhez. A halálával ennek a kiadatása most szerzőtársa, Kiss Attila hatáskörébe került, aki nem csak a közös munkájukról, de Tibor személyéről is beszélt nekünk. Elmondása szerint a gyűjtő halálával olyan helytörténeti tudást vesztettünk, melyet több évtizedes munka lenne újra megtanulnia valakinek. Tibor ismeretei így most az írásaiban és a gyűjteményében található forrásokban élnek tovább.

Hamarosan megjelenő könyve egy 130 éves időszakot dolgoz fel, melyben a 19. és a 20. századi Nagyatád katonai történetével, valamint egészségügyi helyzetével ismerkedhet meg az olvasó. A beszkennelt korabeli dokumentumokkal és képekkel gazdagon illusztrált könyv részletekbe menően tárgyalja városunk hadtörténeti jelentőségét, az itt szolgált tiszteket, a világháborúk korát, illetve a helyi gyógyszertárakat és egészségügyi szolgáltatókat.

A könyv borítója

Forrás: Kiss Attila

– Minden vágya volt, hogy a hagyatéka egyben maradjon, és lehetőleg a városé legyen – mondta Attila. – Rengeteg terve volt még, egy új érmegyűjteménybe is bele szeretett volna kezdeni. Nagyon kötődött a városhoz, mind érzelmileg, mind családilag.

Bognár Tibor Taranyban született, mégis tősgyökeres nagyatádi volt: a nagymamája bába volt a faluban, így édesanyja ott hozta világra 1947-ben újév napján. Gyűjtői szenvedélye már fiatal korában jelen volt az életében, ekkor azonban ez még csak érmékre korlátozódott.

A néhai gyűjtő egy sokszínű életutat tudhatott maga mögött: dolgozott a KtSz-nél, volt egyéni vállalkozó, munkált meg fémet, barkácsolt és gumit is javított. Később a becsüs végzettséget is megszerezte Pécsen, tanára Pandur József festőművész volt.

Tibor középkorú volt már, mikor elkezdte gyűjteni a nagyatádi vonatkozású történelmi dokumentumokat és tárgyakat, tudása a témában évről évre nőtt. A múlt emlékeinek megőrzését a 2013-as alapítású Nagyatád Helytörténet Kutató Egylet elnökeként is szolgálta, ismereteit rendszeresen osztotta meg egyebek mellett a Bodvicai FelOlvasókör alkalmain.

A képet készítette: Györke József

– Amikor a Szetsey Irmáról és családjáról szóló könyv készült, Tibor is szolgáltatott hozzá adatokat. Nem kért érte pénzt, ő nem ezért csinálta mindezt. Őt a tevékenységében a városért érzett tisztelete és kötelességtudata motiválta – emlékezett vissza Kovács Géza, a Wass Albert Emlékezete Alapítvány elnöke és a valamikori Bodvicai FelOlvasókör szervezője.

Bognár Tibor amellett, hogy a múlt emlékeinek megóvásán és összegyűjtésén fáradozott, a jelen dokumentumait is szerette volna megőrizni az utókornak. A hirdetőújságokat, eseménymeghívókat és egyéb helyi anyagokat szintén eltette, gondolván az utánunk jövő generációk hasonló elszántsággal bíró tagjaira, akik majd a mi korunkat kutatják olyan szenvedéllyel, mint ő az elődeinkét.