A remény gyertyáját gyújtották meg a város adventi koszorúján

A második gyertyát gyújtották meg ma délután a város adventi koszorúján. A gyertyagyújtáson beszédet mondott Jakab István református lelkipásztor.

A remény gyertyáját gyújtották meg ma délután Nagyatádon, a város adventi koszorúján. Advent második vasárnapján közreműködött a Czindery Szépmíves Céh egy alkalomhoz illő műsorral, amiben elhangzott:

– Tudjuk és valljuk, hogy már egyszer eljött, majd elköltözött a megváltó. De erősen hisszük, hogy visszajön újra. Szüntelen erre várunk, erre készítjük lelkünket, így adventben különösen. Most is már második hete próbáljuk lassítani a mindennapi rohanásunkat. Csitítjuk magunkat és igyekszünk környezetünket is. Készülünk az ünnepre. Odahaza is, de most összegyűltünk itt, és együtt tesszük ezt.

Ezt követően Jakab István református lelkipásztor mondott beszédet, aki Bod Péter, a 18. században Erdélyben élt tudós református lelkész és irodalomtörténész adventi gondolatait osztotta meg a metsző hidegben összegyűlt nagyatádiakkal.

– Krisztusnak négy eljövetele vagyon: midőn a testben megjelent, midőn a szívben bészáll és az embert megérinti, midőn halálra órájában elmégyen az emberhez, midőn eljő az utolsó ítéletre.

A gyertyagyújtást követően forralt borral, teával és süteménnyel vendégelték meg a nagyatádiakat a kulturális központ előtt. Jövő héten – szintúgy vasárnap délután fél 5-kor – Halász Sándor evangélikus lelkész fog köszöntőt mondani a gyertyagyújtáson a Czindery Szépmíves Céh közreműködésével.

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje. (Wass Albert)