Az emberség arcai: virágtolvajok és virágosztók

Két történetet mondunk el, mindegyik a virágok körül forog. Az egyik megmelengeti a szívünket, a másik elkeserít. Általuk ráeszmélünk: mennyi emberség vesz körül bennünket, egyszersmind mennyi hiányzik is a világból.

Napról napra ránk ömlesztik az újabb és újabb koronavírus adatokat, egyikük nagyobb és rosszabb, mint a másik. Szinte már fel sem fogjuk ezeknek a számoknak a súlyát, lassan hozzászokunk a járvány állandó terhéhez. Jobban mondva, belefásultunk az állandó rettegésbe, a tehetetlenségbe: úgy érezzük, egy olyan vihar tombol a fejünk fölött, amire nem vagyunk hatással, és nem is látjuk-értjük, hogy milyen erők csapnak össze fent a magasban.

Éppen ezért célszerűbb inkább itt lent, a földön körülnézni a közvetlen környezetünkben, és ezen a mikroszinten változást elérni. Nem válogathatjuk meg, hogy milyen események történnek velünk, de abban van választásunk, miként fordulunk szomszédainkhoz, hogyan fogalmazunk meg egy facebook kommentet, miként bánunk embertársainkkal. A legkisebb gesztus is megváltoztathatja valaki életét, és egy megfontolatlan, önző tett is felesleges haragot, szomorúságot szülhet. Következzen most két rövid történet arról, miként lehet emberségesnek lenni, és miként rombolhatjuk le valakiben az emberekbe fektetett bizalmat. Mindkettőben a virágok kapnak központi szerepet.

A virág az egyik leguniverzálisabb ajándék: legyen születésnap, évforduló, esküvő vagy temetés: a legtöbb életeseményünk során adunk és kapunk virágokat. Legutóbb épp a szebbik nem ünnepnapján, a nemzetközi nőnapon állhattunk sorba a csokrokért. A legújabb szigorítások néhány napon keresztül nagyon fenyegették a virágárusokat, akik erre az alkalomra több százezer forint értékű árut rendeltek meg: egy ideig úgy tűnt, nem nyithatnak ki nőnapon. Az egyik atádi virágkötő, Vidákné Farkas Lívia megfogadta: ha el tudja adni a nőnapi csokrokat, úgy másnap kiteszi üzlete elé a megmaradt virágokat az atádiaknak. Aztán, mint tudjuk, a kormány engedélyezte a virágboltosoknak, hogy hétfőn nyitva tartsanak, így Livi beváltotta az ígéretét. Ezzel együtt elhatározta, hogy megsegít egy rászoruló családot is.

– A megmaradt virágokat ingyen el lehetett vinni, de kiraktam egy becsületkasszát is azért, hogy az összegyűlt pénzt odaadhassam a rászorulóknak – mondta az Atádhírnek a Livi Virág üzletvezetője. – Erről kiraktam egy posztot is a közösségi oldalra, hogy ajánljanak valakit a helyiek, akiknél nagyon jól jönne most egy kis segítség. Egy kétgyerekes egyedülálló anyukára esett a választás, aki nehezen tudja előteremteni a napi betevőt a kis családjának. Pedig tudjuk róla, hogy mindent megtesz a gyermekeiért, ő maga süti nekik a kenyeret, a kalácsot. Nagyon jó helyre került az adomány, nagyon hálásak voltak érte.  

A becsületkasszában estére több mint 20 ezer forint gyűlt össze, mesélte Livi.

– Amikor este felnyitottam a dobozt, elsírtam magam: volt, aki még egy ötezrest is beledobott, sőt, este még egy segesdi hölgy is telefonált, hogy hozzájárulna 10 ezer forinttal a jó ügyhöz. Nagyon meghatódtam. Pedig igazán nem raktam ki sok virágot: négy tálca egynyári és egy ölnyi vágottat vázákban, még maradt is belőlük. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyien segítettek. És tudom, hogy most nagyon sokan fognak rászorulni a virágokra: a héten nagyon sok temetés lesz, és sokan nem tudnak most virágot vagy koszorút szerezni. Ezért elhatároztam, hogy pénteken egy-egy szál szalagos virágot fogok kitenni, ugyanígy becsületkasszával, hogy az emberek tudjanak mit vinni a sírokhoz.

Míg Livi abban segít az atádiaknak, hogy megadhassák a végtisztességet elhunyt hozzátartozóiknak, sokan éppen ezt a lehetőséget vették el. A temetőben ugyanis még mindig előfordulnak viráglopások. Sajnos, nem új keletű jelenségről van szó: az Atádhír már két évvel ezelőtt is készített riportot a témában.

Különösen az urnafalaknál tűnnek el gyakran a virágok. Nemrég osztotta meg tapasztalatait egy bejegyzésben egy nagyatádi hölgy, Lepsényi Éva, hogy a nőnapon a reggeli órákban a férje sírjáról több virág is eltűnt. Úgy látszik, valaki így akarta megspórolni a nőnapi csokor árát. Annál is inkább gyalázatos, ami történt, mivel alig másfél hónapja temették Éva férjét.

– Több ismerősünk és rokonunk is tett ki friss virágot, aminek reggelre nyoma veszett: cserepes fehér mini rózsát, dupla virágú primulát, hófehér jácintot – sorolta Éva. – Ami lankadtabb volt már, azt ott hagyták. Hihetetlen, hogy valaki erre vetemedjen azért, hogy ezt adja oda nőnapra. Nagyon elkeserítő, hogy valaki ilyen kegyeletsértő legyen, és tudom, hogy mások is már régóta szembesülnek ezzel a problémával. Nem tudom, mi lenne a megoldás, én nem hibáztatok senkit, csak azt, aki ellopta a virágokat.

Éva posztja alatt többen is elmesélték saját tapasztalataikat a sírgyalázókról. Többen kamerát vagy őröket javasolnak a probléma orvoslására. Bárcsak olyan egyszerű lenne a megoldás, hogy az illetők leckét vesznek emberségből! A pozitív emberi példákra most különösen nagy szükségünk van.