Egy híján 20 éven át nyújtotta a közösség élményét a Petőfi téri Juniális

Mint minden örömöt nyújtó esemény, ez is beszélgetésekkel kezdődött, aztán emberek összefogásával és másokért való cselekvésével, egy jó és közös cél megvalósításával teljesedett ki. Most kiadvány jelent meg róla.

Még a 90-es évek közepén történt, hogy a városházáról hazafelé ballagva Ormai István időnként betért a Csizi kocsmába beszélgetni a törzsvendégekkel. Ott merült fel, majd formálódott szándékká és elképzeléssé, hogy évente egy alkalommal szerveznek egy közös programot a környéken élőknek, egy találkozási, kikapcsolódási lehetőséget a családoknak.

Mindig a 8-as (később a 6-os) számú választókerületben lakókat és családtagjaikat hívták meg a rendezvényre, amelyen állandó elemek szerepeltek: a grundfoci 8-12 csapattal, a futás 100-120 rajtolóval, a szögbeverő, a sodrófahajító, az 50-70 fős kosárlabdadobó és a kötélhúzó verseny; a gyermekprogramok, a játékos ügyességi verseny felnőtteknek, a tombola és a tánc élőzenés kísérettel, valamint Bandi bácsi elmaradhatatlan csülkös bablevese. Ez utóbbihoz az utolsó 10 évben már 210 darab, 150 kg húst kellett előkészíteni, hogy 500 adagra való jusson.

– 3-4 hatalmas, 90 literes üstben főztük, végig izgulva, nehogy bárkinek baja essék. Még a szavatossági időt jelző cédulákat is eltettük, amikor meghoztuk a húsüzemből az első csülköket – idézte fel Orbán András. – Hamar közkedvelt lett a juniális, rengetegszer állítottak meg az utcán, hogy, ugye, idén is lesz, a lakossági fórumokon is mindig ez volt az első kérdés.

A friss kenyeret – úgy 40 kilónyit – Bódis Emil szállította rendszeresen, ahogy az edényeket és üstöket is ő fuvarozta a helyszínre, „a szomszéd Józsi furgonjával”.

– Nagyon sok ember itt került igazán közel hozzám – értékelte a juniálisok hozadékát Emil. – Megismertük egymást, megtudtunk a másikról olyasmiket, amikről addig sejtelmünk sem volt. Kiderült, hogy mindenkiben van valamilyen tehetség, és ez megnyilvánult itt. Az összefogás volt benne a legjobb, sosem felejtem pl. a Józsi bácsit, aki még 80 évesen is jött, és mindig az unokájával, segítettek pakolni, ügyeskedtek, az unoka közben ott nőtt föl a Petőfi téren.

Nem kis feladat volt minden évben a szervezés, a nagy nap előtt 6-8 héttel kezdődött. 10-12 sátrat kellett felállítani és 70-80 sörasztalt padokkal; áramot, hulladékgyűjtést, a kézműves- és a sporteszközöket, nyersanyagokat biztosítani; feladatokat kitalálni, szállítást megoldani, a tombolanyereményeket begyűjteni, a meghívókat elkészíteni és bedobni a postaládákba. Ráadásul támogatókat is kellett szerezni, minden évben 30-35 cég és vállalkozó járult hozzá a rendezvényhez pénzzel vagy tárgyadománnyal, nyersanyaggal.

Nagyon erős kötődés alakult ki a rendezők között, önzetlenül vállalták a feladatokat, valamennyien magukénak érezték a juniálist.

– Bár polgármester voltam, a körzet önkormányzati képviselője, nem én akartam megmondani, mi hogyan legyen, egy maradtam a rendezők közül – mondta Ormai István. – Jó volt minden évben készülni rá és tenni a közös célért. Gyorsan eltelt ez a két évtized. Akik a kezdetekkor gyerekek voltak, mára szülők lettek, de a Petőfi téri Juniálisra minannyian emlékezni fogunk.

A szervezők úgy vélik, értéket teremtettek azzal, hogy a közösségnek örömöt szereztek és az összetartozást élményét megadták – érdemes volt.

A Petőfi tér című kiadvány a Prológ Nagyatád Alapítvány gondozásában jelent meg.