Hétfőn 400 éve nem látott betlehemi csillag lesz az égen – de valószínűleg felhők mögé bújik
Különleges égi látványosság vár minket december 21-én koraeste; a naprendszer két óriása, a Jupiter és a Szaturnusz szoros együttállását lehet majd megfigyelni – azaz csak lehetne, ha a felhők nem takarnák el.
A Sefag Zrt. sajtóközleményben hívta fel a figyelmet a hamarosan bekövetkező égi jelenségre: a két bolygó naplemente után, az erősödő szürkületben a délnyugati horizont felett kereshető a következő napokban. 21-én hétfőn este 5 óra körül láthatjuk Magyarországról a legkedvezőbb helyzetben a közelítést. Az este közeledtével ők is lenyugszanak, tehát csak szűk láthatósági ablak áll rendelkezésünkre. Sajnos a jelenlegi meteorológia kilátások semmi kedvezőt nem jósolnak a megfigyelésükre: hétfő estére borult lesz fölöttünk az ég, a csillagok fénye nem lesz látható, így valószínűleg lemaradunk erről az égi tüneményről. Ami elszomorító, ugyanis a két bolygó ilyen szoros együttállására utoljára 400 évvel ezelőtt volt példa. Sőt, a csillagászok egyetértenek abban, hogy a Krisztus születésekor leírt különleges égitest, a betlehemi csillag is hasonló eseményre vezethető vissza: a leginkább elfogadott elmélet a betlehemi csillag mibenlétére a Jupiter és a Szaturnusz Földről megfigyelhető szoros és ismétlődő együttállása, mégpedig a Halak csillagképben.
A betlehemi csillag és a Háromkirályok történetét mindenki ismeri. Egy messiás eljöveteléről beszéltek a történetírók, és arról, hogy ennek az eseménynek égi jelei vannak. Mivel az ókorban és a középkorban is sokáig hittek az égi jelenségeknek a földi történésekre gyakorolt hatásában, a bolygók különleges együttállása a tudós-papok számára kiemelt jelentőséggel bírt.
Johannes Kepler az általa végzett számítások alapján szilárdan hitte, hogy Jézus születésekor (ami valószínűleg Kr.e. 7-ben lehetett) a Jupiter és a Szaturnusz azaz a Királyok Csillaga és a Zsidók Csillaga a Halak csillagképben éppen akkor produkáltak együttállást, amikor a Földről nézve is épp átellenben (oppozíció) voltak a Naphoz képest – ilyenkor pedig a külső bolygók égi útjuk során „hurkot vetnek” azaz a csillagokhoz képest visszafordulnak.
A Jupiter 11,8 év alatt, míg a Szaturnusz 29,5 év alatt kerüli meg a Napot. Egyszerű számítással belátható, hogy a két bolygó égi útja során kb. 20 évenként a Földről nézve találkozik. A közelítés mértéke azonban tág határok között mozog, ennyire szoros együttállást, mint idén, 1623. július 16-án láthattak utoljára az akkor élt emberek. A 2020. december 21-i találkozásnak tehát inkább kultúrtörténeti jelentősége van, ráadásul épp a téli napforduló idején következik be. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a bolygók nem a legnagyobb látszó fényességük beálltakor és nem ismétlődve közelítenek majd egymáshoz, valamint nem a Halak, hanem a Bak csillagképben történik mindez. Tehát a betlehemi csillag újbóli megjelenéséről beszélő cikkeket kezeljük erős fenntartásokkal.