Könyvbemutató volt a kulturális központban

Bencsik Gábor A kincs című könyvét mutatta be tegnap délután a kulturális központ kamaratermében. A szerzővel Kudlik Júlia beszélgetett.

Csakúgy, mint legutóbb, most is Kudlik Júlia volt az este háziasszonya, aki az íróval beszélgetett A kincs című regénye kapcsán.

Bencsik Gábor írónak készült, végül agrármérnökként végzett a gödöllői egyetemen, majd a diploma megszerzése után a Nők Lapjához került, mint újságíró, hét évig volt a Magyar Újságíró Országos Szövetség főtitkára, utána két hónapig PR szakember. Beiratkozott a pécsi egyetemre, ahol történészként szerzett PhD-fokozatot.

– Az élet nagyon színes, nagyon sok dolgot kínál. Számtalan dolgot csináltam, sok mindenbe belekezdtem. Ha a saját gyerekeim kérnek tanácsot tőlem, akkor azt mondanám nekik, hogy maradjanak egy pályán, és azon menjenek előre, ha már én ennek az ellenkezőjét csináltam – mondta Bencsik Gábor.

Arra a kérdésre, hogy mi a nehezebb, újságot írni, vagy regényt, azt válaszolta: irodalmat nehezebb csinálni, mert ott folyamatosan száz százalékot kell nyújtani.

A kincs című regény Mátyás korába kalauzol el minket, ahol a két szereplő különböző, meseszerű kalandokba keveredik, miközben a pécsi püspökhöz igyekeznek eljutni. A kötet egy része Atádon játszódik, de a végén sem hagyják el a szereplők a Dunántúlt, Barcs és Pécs is fontos helyszíne a könyvnek, de első olvasatra, a leíró részeknél akár a Somogynak és Dunántúl déli részének címzett szerelmeslevélnek is beillik. Mindeközben, persze szó esik a hitről, a szeretetről. A kincs egy mese, egy irodalmi igényeséggel megírt mese (hisz igényesség nélkül hogy is lehetne irodalmat csinálni?), amiben számtalan kalandon keresztül jutnak el a szereplők a mesés végkifejlethez.

A könyv, valamint a szerző is ezer szállal kötődik Somogyhoz, azon belül pedig Nagyatádhoz, hisz Bencsik Gábor édesapja, Bencsik István Nagyatádon élt, majd később Nagyatádon alapította meg a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepet. De nemcsak a szerző, hanem Mátyás is, hisz ő volt az, aki Nagyatádot vásártartási joggal ruházta fel.

Nem hiába mondják Somogyot országnak. Mennyire különbözik akár az Alföld síkjától, akár a Kárpátok hegyeitől! Hiszen hegye alig van, az is inkább domb, de nagyobb darab síkot sem könnyű benne találni. Lágyan hullámzó dombvidék az egész. A völgyhajlatokban patakok futnak, melyek a sors szeszélye folytán vagy északnak tartanak, vagy délnek, egyéb irányba csak elvétve és rövid szakaszon, mintha röstelkednének ezért a kilengésért, és illendőnek tartanák mihamarabb visszatérni a helyes irányba. A dombokon erdők állnak. Valójában az egész Somogy erdő, de ez sem hasonlít a Bihar sötét vadonjaihoz, sem a Bakony öles bükkjeinek végtelen oszlopcsarnokához. A somogyi erdőnek még a sűrűjén is át-áttör a napfény, a zöld tengert minduntalan tisztások, irtások, ligetek, rétek, szántóföldek szakítják meg. Hol az erdő öleli körül azokat, hol azok az erdőt. Aki rejtőzni akar, azt a Somogy befogadja, aki nyílt teret keres, azt elengedni. (részlet a regényből)

Bencsik Gábor: A kincs, Magyar Mercurius, Budapest, 2023