Madarak és fák

Ma van a madarak és fák napja. Olyan állatok és növények, amelyeknek a hiányát ugyan észrevesszük, de a meglétüket nem értékeljük megfelelően.

Esténként, legfőképp szürkületkor és a sötétedés után nem sokkal, az ablak alatt, valamelyik fa lombjában megbújva énekel egy madár már napok óta. Végül egy rövid nyomozás végén kiderült, hogy egy udvarló fülemüle igyekszik párt találni magának. Vélhetően maga a párkeresés sikerrel fog zárulni, tekintettel arra, hogy igazán tisztán, nagy hangerővel, madárfülnek kétségkívül ellenállhatatlanul énekel. Ezek a tulajdonságok gyakran vezetnek a kívánt eredménye, érezhetjük ezt a közbeszéd alakulásából is. 

Szóval, a fülemüle hamarost szerelembe esik, és nem énekel tovább, ám a fa továbbra is itt marad, árnyékot ad az egyre kétségbeejtőbb átlaghőmérséklet-emelkedéskor is, már, amennyire telik tőle. 

Még tavasz van, a legszebb évszak. Ilyenkor élénkül meg az élet, a fák csodaszép zöld lombkoronájában számtalan madár építi a fészkét, énekel, csiripel naphosszat és – amennyiben fülemülével van dolgunk – este. Néha pedig ezeknek a dolgoknak a meglétéért is legyünk hálásak, és vigyázzunk rájuk, hogy az utánunk következők is hálásak lehessenek az apró dolgokért.

(Kiemelt kép: depositphotos.com)