„Uram, hogy újra lássak” – Meggyújtották a város adventi koszorúján a második gyertyát

A remény vasárnapján ismét közös gyertyagyújtásra hívta a nagyatádiakat az adventi koszorú fénye. Jakab István református lelkipásztor ünnepi beszédében a jerikói vak meggyógyításáról szóló történetét állította a középpontba, rávilágítva arra, hogy az adventi időszak legfontosabb kérése ma is ugyanaz lehet: a tisztánlátás ajándéka.

Ismét sokan gyűltek össze a Nagyatádi Kulturális Központ előtt felállított városi adventi koszorúnál a hagyományos gyertyagyújtási ünnepségen. Ezúttal Jakab István református lelkész tartott ünnepi beszédet.

A lelkipásztor beszédében rámutatott: bár az évek során mindannyian megtanultuk az advent lényegét, és rutinszerűen végezzük az ünnepi előkészületeket, a mindennapok sodrása és a feladatok tömkelege gyakran elhomályosítja a valódi jelentését. Jakab István azonban hangsúlyozta: a jerikói vak fohásza – „Uram, hogy újra lássak” – arra tanít bennünket, hogy ne csak a fizikai szemünkkel nézzünk, hanem a lelkünkkel is újra lássunk.

Beszédének egyik központi gondolata az egység volt. A lelkész kiemelte: bár különböző felekezetekből érkeztünk, vagy talán egyikhez sem tartozunk szorosan, ezen az estén mégis egyetlen láthatatlan gyülekezet tagjai vagyunk. Ezt az összetartozást négy pillérre helyezte: a közös Istenhitre, amely nem csupán tudás, hanem bizalom; a bűnbánatra, amelyben elismerjük tökéletlenségünket; az üdvösségre való közös várakozásra, valamint arra, hogy mindannyian egy ígéret örökösei vagyunk – a feltámadás és az örök élet ígéretének örökösei.

„Ez a szép adventi időszak arra teremt lehetőséget, testvéreim, hogy újra lássunk. Lássuk meg, hogy ki érkezik hozzánk.” – fogalmazott Jakab István.

A gyertyagyújtás hangulatához a Szent Cecília énekkar méltó adventi műsora járult hozzá. Az énekkart Lacza Attila gitárkísérete és Papp Bendegúz hegedűjátéka tette teljessé.