Útra keltek a nagyatádi gólyák

Üresek a gólyafészkek Nagyatádon, ugyanis lakóik idén kicsivel korábban indultak útnak. A szakemberek a szárazsággal és az élelemhiánnyal magyarázzák a némileg szokatlan indulási időpontot.

Persze, az egykori fiókák már felnőttek a fészek oltalmazó menedékében, a tartós szárazság pedig a zsákmányállatokat is megtizedelte, ezért nem maradt már hátra a gólyák számára, minthogy útnak induljanak. A mintegy 12 ezer kilométeres távot a madarak általában vonuló csapatokba verődve, a felszálló meleg légáramlatokat kihasználva teszik meg Afrika déli részei felé.

Az egyre gyakoribb és szélsőségesebb nyári aszályok jelentősen befolyásolják a költöző madarak biológiai óráját. Mivel a táplálékot jelentő békák, pockok és rovarok száma a kiszáradó területeken drasztikusan lecsökken, a madarak ösztönösen az azonnali indulás mellett döntenek, amint a fiókák szárnyra kapnak és kellőképpen megerősödnek a hosszú útra.

A hazai gólyaállomány hatalmas utat tesz meg, amely hagyományosan a következő főbb állomásokat érinti:

Balkán-félsziget: Az első nagyobb szakasz, ahol a Kárpát-medencét maguk mögött hagyva délkelet felé veszik az irányt.
Boszporusz: A tenger feletti szűk átkelő, ahol a szárazföld felett kialakuló termikek (felszálló meleg légáramlatok) segítik a vitorlázó repülést.
Közel-Kelet és a Nílus völgye: Ezen a sávon haladnak lefelé az afrikai kontinensen, követve a folyót a biztosabb táplálék reményében.
Dél-Afrika: A végső telelőhely, ahol a csapatok zöme átvészeli az európai fagyos hónapokat.

Remélhetőleg a következő évben már csapadékosabb, táplálékban gazdagabb környezet várja majd a madarakat, amikor újra elfoglalják nyári szálláshelyüket.