Pünkösd titkai és hagyományai: A tavaszköszöntéstől a csíksomlyói búcsúig
Az elsősorban egyházi ünnep mindig a húsvétot követő ötvenedik napra esik, maga a név is erre utal: a görög pentékoszté, azaz „ötvenedik” szóból származik. Mivel pünkösd mozgó ünnep, a legkorábbi dátuma május 10-11., a legkésőbbi pedig június 13-14. lehet. Utóbbira legközelebb 2038-ban kerül majd sor. Bár a májust a népnyelv gyakran a pünkösd havának is nevezi, a hívők ekkor a Szentlélek kiáradását és a keresztény egyház születését ünneplik.
A magyar kultúrában azonban – ahogy az lenni szokott – a keresztény ünnepkörhöz számtalan olyan népszokás is kapcsolódik, amelyek gyökerei jóval a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza. Mint oly sok mindenhez, természetesen ehhez is közük van a rómaiaknak a pünkösdi időszak hangulata és szimbolikája a római kori floráliákig vezethető vissza. Ezek az ősi tavaszköszöntő ünnepek Flora istennőt, a növényvilág, a virágok és a termékenység védelmezőjét éltették. A növényekkel való kapcsolata révén a növényvilág tőle kapta a flóra nevet. Ami pedig római, ahhoz a görögöknek volt köze, Flóra istennő megfelelője Khlórisz volt a görög mitológiában, aki ugyanezt a funkciót hivatott betölteni a derék görögöknél, kivéve, hogy náluk nem isten volt, hanem csak egy nimfa, bár, vélhetően megelégedett ezzel a címmel is. Főleg azért, mert elíziumi mezőkön élt, amely túlvilági helyre csak az istenek kegyeltjei kerülhettek.
Nálunk, ha istenek és nimfák nem, de királyok járták a falvakat pünkösdkor. A közösség a legrátermettebb legényt egy kemény ügyességi versenyen választotta ki pünkösdi királynak. A győztesnek – bár a mondás szerint sokszor csak rövid ideig – igencsak jó dolga volt: minden lakodalomba, mulatságra és ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban pedig ingyen ihatott, hiszen a fogyasztását a falu közössége fizette. A cím egy hétig, de akár egy kerek évig is kitarthatott, vélhetően annak függvényében, hogy a pünkösdi király mulatozása mennyire terhelte meg a helyiek pénztárcáját.
És ha már királyság: főként itt, a Dunántúlon volt hagyománya a pünkösdi királynéjárásnak is. A lányok egy gyönyörűen felöltöztetett, virágkoszorús kislányt vezettek házról házra. Énekszóval köszöntötték a háziakat, majd a rítus végén a magasba emelték a kislányt, és azt kiáltották: „Ekkora legyen a kenderetek!”. Ezzel a termékenységvarázsló kedvességgel kívántak bőséges termést a családnak. A néphit egyébként az időjárásból is jósolt: úgy tartották, ha pünkösdkor esik, az jót tesz a vetésnek, de sajnos rosszat jelent a szőlőnek és a bornak.
A népi játékok mellett az ünnepkörhöz szorosan hozzátartozik a magyarság legnagyobb múltú zarándoklata is. A hívők ilyenkor keresik fel a leghíresebb búcsújáró helyet, Csíksomlyót. A pünkösdvasárnap előtti szombaton tartott csíksomlyói búcsúra van, hogy több százezer zarándok is ellátogat. A kegyhely története egészen 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy segítsenek a ferencesek templomának építésében. Cserébe teljes búcsút ígért, ami a mai napig érvényben van: aki a gyónás szentségének kegyelmi állapotában felkeresi a kegyhelyet és meghallgatja a szentmisét, elnyeri a bűnbocsánat után visszamaradt büntetések teljes elengedését.
