hirdetés
2019. Október 24, Csütörtök
Salamon napja

Marika néni karácsonya Szerző: Katona József | 2018-12-24 14:17:14 | Címkék: ünnepek, karÁcsony, család, nagyatád

Ránézek a gépre, hátha valamelyik bejelentkezik, talán a kis Zsófi, lehet, észrevette már a csomagot, amit küldtem, arról eszébe jutok, hogy apa, hívjuk a videó csevegőn a mamit, én vagyok neki a chat-mami, így emleget.

hirdetés

Csak elkészült minden, hát, el is fáradtam, huúh, a derekam, mennyi az idő?, hát, ha látnám, hová tettem a szemüvegem?, a szemegém, ahogy a dédi mondaná, Isten nyugosztalja, a tokja itt van, ja, persze, a sütéshez használtam, aha, megvagy, a konyhapulton hagytam, jól van, azért az emlékezetem még nem hagy teljesen cserben, mit is akartam?, ja, igen, nézzük csak, ó, hát még három óra sincs, ej, Marika, látod, ráértél volna kicsit lassabban is, most aztán várhatsz, ötnél előbb biztos nem jelentkeznek.

No, vegyük csak szépen sorra, minden megvan-e, először is az asztal kész, már csak a gyertyát kell meggyújtani, négy személyre terítve, nem, nem túlzás, lássák csak, hogy én mindig várom őket, igen, ez így lenne rendjén, különben is, egyszemélyes teríték karácsonykor?!, ki hallott már ilyet?, mint a… mint a vőlegény nélküli esküvő, teszem azt, értelmetlen, és főleg szörnyen lehangoló, tehát másodszor a vacsora, az is rendben, majd, persze, meg kell melegíteni, jó, jó, magamnak nem kellett volna ilyen nagy főzést csapni, de nyilván megkérdezik, úgyhogy igenis fontos volt, a halászlé, az kellett, az Robi kedvence, édes fiam, hogy ízlene neked!, a diós meg a mákos bejglit sem lehetett kihagyni, Nóri mindig kér belőle, csomagoltatott haza is, különben is, legalább lássanak magyar karácsonyt, hadd jussanak eszükbe a hazai ízek, attól majd biztos hiányzik nekik az otthon.

Na, nézzük, Marikám, te rendben vagy-e, ühüm, láthatják majd, új blúz van rajtam, a szoknya mindegy, az úgysem látszik, jó ez a sál is, színes, feldob, a ráncaim se éktelenkednek, diszkrét rúzs, a hajamat érdemes volt rendbe tetetni, megérte a 6 ezret, Klárika kihozta belőle, amit lehetett, szumma szummárum: egy egész jó karban lévő 60-asnak nézek ki, 65-nél egy nappal se öregebbnek.

A lakás is tip-top, elkészültem vele, az ablakpucolástól a könyvespolc törölgetéséig, szegény Tiborom, látod, a könyveid is megbecsülöm, ábc-rendben vannak, pedig azt hogy utáltam mindig, egyáltalán az egész karácsonyi nagytakarítást, már előre ideges voltam, hogy neki kell állni, most meg, esküszöm, azért csináltam végig, hogy érezzem, tényleg jön a karácsony, pedig most már rám maradt minden, Szűzanyám, még a veszekedés is hiányzott közben, jaj, ne már öreglány, egy szentimentális Szörnyella vagy, elbőgöd itt magad nekem, sminkelhetsz megint, de hát mit csináljak édes Istenem?, magányosan még a mennyország is elviselhetetlen lehet, hát persze, hogy Te is inkább teremtettél mindenféle világokat meg embereket, hogy ne álljon már mindig csak az idő, jaj, még alig múlt három, mindegy, most már ránézek a gépre (még azt is megtanultam!), hátha valamelyik bejelentkezik, talán a kis Zsófi, lehet, észrevette már a csomagot, amit küldtem, arról eszébe jutok, hogy apa, hívjuk a videó csevegőn a mamit, én vagyok neki a chat-mami, így emleget, hát, nem egyszerű ez, több mint ezer kilométer…, távolról nehéz, a Marcika is, a szomszédban, csak messzi maminak hívja a nagyiját, mert az övé meg Miskolc mellett lakik, az jó, hogy őrá néha vigyázhatok, olyankor kettesben megvacsorázunk, egy kis esti mese, aztán a világ legszebb hangja, hallgatni, ahogy szuszog az a csöppség...

Hang, a hangok... mi ez a csilingelés?... a telefon?, vagy csöngettek?, talán videóhívás?, esetleg álmodom, igen, azt hiszem, elbóbiskoltam ebben a nagy várakozásban. Istenem, Istenem, lehet, hogy az angyalok?

Fotó: Röhrig Dániel
Fotó: Röhrig Dániel



Vissza az előző oldalra