Ha elfogy a levegő…

Néhány évvel ezelőtt a romániai Torda városában egy irodalomtanárnő a Teljes napfogyatkozás című 1995-ben készült, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine költő életéről szóló filmet ajánlotta középiskolás diákjainak. 10 éven át mindig így tett, legutóbb azonban az egyik szülő a film LMBTQ-szála miatt feljelentette a tanárnőt, aki kiállt az igazáért, de a mozgástere egyre szűkült, mígnem teljesen elfogyott körülötte a levegő.

Moldovai Katalin és társai ezen történet nyomán készítették az Elfogy a levegő című filmet, ami bár egy romániai sztorit dolgoz fel, hazánkban is játszódhatott volna, és bőven van mit magunkra venni belőle. Az oktatási rendszer helyzete, a tanárok és az iskolák autonómiája, a politikai nyomás, a szülő-gyerek kapcsolat, a klímaváltozás, kiállás magunkért, társainkért, az elveink mellett – ezek mind-mind olyan dolgok, melyek fontosak, mégis kevés magyar film foglalkozik velük.

Csukjátok be a szemeteket, és most képzeljétek magatok elé az “Ó” betűt. Ki, milyennek látja? – teszi fel a kérdést diákjainak a tanárnő. Mindenki másmilyennek, ahogy a pedagógus kálváriáját, az eset súlyosságát, a panasz létjogosultságát is ki-ki a saját módján ítéli meg, megosztja a tanári szobát az esetből kerekedő botrány.

„Tanítsd azt, ami a tankönyvben van, és akkor nem kerülsz bajba, jó?”

Az elmúlt évtizedben egyre jobban szűkült a mozgástér a magyar közoktatásban, a szabad tankönyvválasztás megszűnt, jó minőségű könyvek helyett a központi direktívának megfelelő papírnehezékekből, vagy az iskola könyvtárában megbúvó régi, használt, de legalább jól összerakott tankönyvekből tanultunk, persze olyan is volt, hogy a rendszeren kívül, saját magunk szereztük be a kiadótól a használható taneszközöket. Az önkormányzati iskolákat államosították, szinte minden problémával a tankerületi központot (vagy a szakképzési centrumot) kell megkeresni, egyre több ügyben nem helyben, hanem “a központban” döntenek, ami egészen abszurd helyzeteket eredményez.

Miről tanulhatnak, mit láthatnak a gyerekek az iskolában, a tévében, a könyvesboltban? Mi az, ami valóban veszélyes rájuk? Meddig tart a szülő és az iskola felelőssége a nevelésükben? Nem mindenki válaszolja ugyanazt ezekre a kérdésekre.

Valódi párbeszéd helyett azonban 2022-ben egy értelmetlen kérdésekből álló és igazi válaszlehetőségeket nem kínáló kérdőívet kaptunk a nemváltó műtétekről. A magyar oktatás helyzete aggasztó, a PISA-teszt kimutatta, hogy a 15 éves korosztály 25%-a funkcionális analfabéta. Ezekre a gyerekekre nem az érzékenyítő aktivisták, vagy az azonos neműek szerelmét ábrázoló könyvek, filmek jelentik a veszélyt, hanem az, hogyha nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, nem találnak megbecsülést és megélhetést biztosító munkahelyet, a kilátástalanság pedig a szélsőségek felé tereli őket, melyek sosem vezettek semmi jóra. A gyermekvédelem nem az alaptörvény módosításával vagy a jogszabályok szigorításával, hanem a rendszerszintű problémák feltárásával és megoldásával kezdődik.

„De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.”

írta Babits Mihály, Jónás könyve című művében.

Ha valaki szót emel a hibákkal szemben, árulóvá válik és le kell járatni, pedig az erre költött rengeteg pénzt és energiát lehetne valódi megoldásokra is fordítani. Ehelyett, a tüntetők és a civilek gyűjtenek a hajléktalanná vált bicskei áldozat megsegítésére: néhány nap alatt 203 millió forint gyűlt össze, melyből a szakellátásból kikerülő fiatalok biztos lakhatását támogatják, a kormány pedig még egy bocsánatkérésig sem jutott az üggyel kapcsolatban.

Az Elfogy a levegő története, és a szintén tavaly bemutatott Magyarázat mindenre is azt üzeni nekünk, hogy beszélgessünk. Ne arról, hogy ki a nagyobb szemkilövető, hanem arról, hogy milyen országban szeretnénk élni, milyen jövőt szeretnénk magunknak, gyermekeinknek és az unokáinknak.

A film megtekinthető a Filmio streaming szolgáltatás felületén.

(A borítókép forrása a film Facebook oldala.)