Minden 5.-6. tanulót veszélyezteti a lemorzsolódás a járásban

15-20% között van a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya a nagyatádi járásban az Oktatási Hivatal adatai szerint. Ebből a szempontból messze Somogy a leghátrányosabb megye az egész Dunántúlon.

Somogy 4 járásában is meghaladja a 15%-ot a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya. A Dunántúl 70-nél is több járásából csupán 9 ilyen van, és – ahogy említettük – abból 4 somogyi: a csurgói, a nagyatádi, a marcali és a tabi járás. Ezekben 15-20% között van a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya az Oktatási Hivatal adatai szerint.

A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma szintén magas a járásban. A nyilvántartás szerint néhány adat a kistérségből (2018. 10. havi). 

                       összes HH             összes HHH

Nagyatád:            77;                         15

Ötvöskónyi:          34;                       109

Rinyabesenyő:       4;                         49

Beleg:                  25;                        39

Lábod:                 51;                        91

Segesd:               27;                        95

Háromfa:             36;                        43

A hazai oktatás megrekedésének folyamatát és főbb tényezőit veszi számba a HVG. A lap elemzésében rámutat: a magyar oktatásban több évtizedes problémák halmozódtak fel. Mindenekelőtt az, hogy hihetetlenül szelektív és szegregáló az iskolarendszer. Minden felmérés szerint a családi háttér alapvetően befolyásolja az iskolai teljesítményt, s ezt az iskola nem tudja kompenzálni. Magyarán: nem képes a diákokból azt a teljesítményt kihozni, amelyre egyébként képesek lennének.

Az Orbán-kormány az iskolák államosításában látta a megoldást. Hamar kiderült azonban, hogy az intézményrendszerben és az egyentankönyvekben testet öltő központosítás nem megoldás. Most tankerületenként próbálják az állami irányítást fenntartani, ám a lényegre – hogy milyen ismereteket és hogyan kellene átadni – arra a Hoffmann Rózsa idejében készült NAT sem adott választ. Tovább rontott a helyzeten a kötelező iskolai részvétel korhatárának leszállítása 16 évre. Az adatok azt mutatják, hogy 16 éves koruk után a fiatalok egytizede örökre búcsút mond a szlogenek szintjén „élethosszig tartó” tanulásnak. Éppen azokban az térségekben jelent ez problémát, ahol az államosítás és a tananyag-egyenlősítés – a hivatkozott céljával ellenkezőleg – nemhogy csökkentette volna, inkább növelte az esélyegyenlőtlenséget.

A 8. osztályosok szövegértési nehézségeire utaló vizsgálatokból a szakértők arra következtettek, hogy egyharmadra tehető közöttük azoknak az aránya, akiknek emiatt esélyük sincs arra, hogy olyan végzettséget szerezzenek, amivel meg tudnák állni a helyüket a munkaerőpiacon. Nyilván nem véletlen, hogy éppen a szakközépiskolákban (a korábbi szakmunkásképzők) a legmagasabb a lemorzsolódás.

Arra a kormány is rájött, hogy az oktatás átalakítása nem lehet sikeres a pedagógusok helyzetének rendezése nélkül. Ám a tanári fizetések emelését összekötötték az óraszámok növelésével, érthetetlenül sok iskolai órát követelve. Ráadásul a fizetésemelésből is visszavettek: már nem a minimálbér a vetítési alap, hanem a 101.500 forinton befagyasztott bázis. Ez azt jelenti például egy kezdő középiskolai tanár esetében, hogy míg az eredeti tervek szerint 2019-ben 298 ezer forint lehetne a havi bruttója, csak 203 ezer forintot kap. Nem véletlen, hogy továbbra is nagy a tanárok pályaelhagyási „kedve”: a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) adatai szerint a 2013-ban beállt tanárok egyharmada már otthagyta a hivatását.

 

Megosztás