Luca napi babonák Szerző: Herr Dávid | 2017-12-13 16:21:11 | Címkék: babona, szék, luca, búza, hagyomány, hazai

Luca napjához számos népi hagyomány és babona kötődik. Némelyik tréfás, és akár otthon is ki lehet próbálni.

Kevés olyan nap szerepel a naptárban, melyhez annyi népszokás köthető, mint a Luca nap. Rossz szellemeket lehet ilyenkor elűzni, halálra, leendő férjre, időjárásra lehet következtetni. Nézzünk meg néhány konkrét példát!

Búzát kell ülteni a kandalló mellett, hogy az élő zöld Krisztust jelképezve kihajtson karácsony reggelére. A fiúk tréfákat űzhetnek, mondókákkal a falut járva a baromfik kotlását szorgozzák. Ezt hívják "kotyolásnak". Az asszonyoknak ilyenkor tilos tipikusan asszonyi feladatokat ellátni: varrni, mosni, kenyeret sütni, viszont sokat kell ülniük. Ezek a tevékenységek is mind a kotlósok termékenységét hivatottak előidézni.

A rossz szellemeket ilyenkor több módon el lehet űzni: fokhagymát kell dugni a kulcslyukba, fokhagymával bedörzsölni az állatok fejét, fokhagymás pirítóst kell enni lefekvéskor. De emellett érdemes hamuval és mákkal felszórni a küszöb előtt, vagy egy kést a bal ajtófélfába szúrni. 

Akad seprű a háznál? Sürgősen el kell zárni, és lehetőleg kereszt alakban elfektetni, így az arra ólálkodó boszorkák nem tudnak velük ellovagolni! A Luca székről is biztosan sokan hallottak: nyolc különböző fából készül, és minden nap csak egy részfeladatát szabad elvégezni a készítésének. Karácsonyra kell elkészülni vele, és aki a misén a templomban ráül a székre, meglátja a falu boszorkáit. Hogy pontosan mi alapján ismeri fel nevezett átkos asszonyokat, arról nem szól a fáma. Viszont, mivel a Luca szék készítése lassú művelet, innen ered a mondás is: "Lassan készül, mint Luca széke!"

Ki lehet boszorkány? Majd a lucaszék megmutatja!

Lányoknak egy kedves jóslási módszer: 12 férfinevet kell felírni egy-egy papírcédulára, és minden nap el kell égetni egyet. Amelyik név megmarad Karácsony reggelére, úgy nevezik majd a kisleány férjét. 

Időjárásra is lehet követleztetni, december 13-tól számítva a következő 12 nap az év egy-egy hónapjának felel meg. Az adott napokon tapasztalt időjárásból lehet következtetni a következő évi viszonyokra. 

Érdekes, hogy a Luca nap egyaránt Szent Lúcia, a vakok védőszentjének ünnepe, ugyanakkor a pogány szokások szerint a boszorkányoktól való "rettegés" napja is. Utóbbi magyarázata, hogy a Gergely-naptár előtti korszakban december 13-ra esett a téli napforduló, ekkor volt a leghosszabb éjaszaka, és az ártó szellemek ilyenkor a földet járták. 

Ezek a hagyományok ma már egyre inkább feledésbe merülnek. Az alábbi tréfás kis szösszenet igyekszik magába foglalni a Luca-napi szokások jelentős részét:

Aranka nénit meglátogatja szomszédasszonya, Marika:

-       Arankám! Hát szervusz!

-       Csókollak, Marikám!

-       Nem is állsz fel köszönteni?

-       Állni-állni, dehogy állok! Luca nap van, ülni kell, hogy a tyúkok is kotoljanak! Igaz-e, Bodza?

Bodza, a tyúk: "Kot-kot!"

-       Jól van, jól van, akkor maradj csak! Aranka aranyom, kiszakítottam reggel a szoknyámat, neked meg olyan ügyes kezed van! Befoltoznád, kérlek?

-       Ajj, hát hiszen azt nem lehet ma! Tavaly Luca napkor a Bözsi megfoltozta az ura zokniját, reggelre kővé vált!

-       Az csak hullamerevség volt Marikám, álmában megütötte a guta! No de akkor várunk vele holnapig. Jaj, nekem is meg kéne etetnem a tyúkokat, de mindet leőröltünk már lisztté. Van egy marék búzád, Arankám?

-       Ó, nincsen nekem se! Egy marékkal elvetetettem a kandalló mellé lucabúzának, a többit meg a gyerekekre szórtam!

-       Osztán minek csináltál ilyet?

-       Itten vótak kotyolni! Reggel loptak fát, meg szalmát, arra térdepeltek és közben megátkoztak: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen“! Hát rohantam búzárt hogy rájuk szórjam, mert vizet nem akartam felhúzni a kútból!

-       Fát loptak? Hát akkor őket kergette meg a Morzsi reggel! Szegényem amúgy is meg vót zavarodva, reggel fokhagymától bűzlött a feje.

-       Ja, hát nem is mondtam? Reggel végigjártam az utcában, és minden jószágnak bedörzsöltem a fejét fokhagymával!

-       De hát Arankám, mi a pikulának csináltál ilyet?

-       Hogy a Luca-boszorkányok rájuk ne találjanak és ne fogjon rajtuk rontás! Tessék, egyél te is egy fokhagymás pirítóst, no!

-       Jaj Arankám, hát biztos magadra haragítottál valakit ezzel a sületlenséggel! Valaki még egy kést is beleállított az ajtófélfádba!

-       Kést? Dehogy, az én voltam! Távol tartja a boszorkákat! De csak ha a bal oldalba vágod bele, a jobb oldal bevonzza a halált! Tavaly a Pisti a kocsmában, amikor meg akarta késelni a Bélát, nekivágta a kést a jobb ajtófélfának, reggelre meg is hót!

-       De csak mert a Béla meg pontosabb volt nála, és a hátába vájta a kését!

-       Mindegy az, Marikám! A lényeg hogy meghót.

-       Jaj, Arankám, ennyi buta babonát! Na de jól van, nincs is ezzel baj. Viszont ezt a sok szétszórt búzát majd én összesöpröm. Hol van a seprű?

-       Ne sepregess itt nekem! Elzártam az összes seprűt a fáskamrába, nehogy a boszorkányok ellovagoljanak vele!

-       Ki lenne itt a faluban boszorkány, Aranka?

-       Például a Margit! Az tavaly meg is babonázta az uramat!

-       De miből vettétek, hogy boszorkány?

-       Az uram készített Lucaszéket, a karácsonyi misén ráült!

-       Osztán?

-       A lucaszéken ülve meglátod a boszorkákat! Az uram meg meglátta a Margitot!

-       De csak azért, mert előtte ült! És mit csinált utána az urad?

-       Rohant haza tüstént! Közben a háta mögé mákot szórt, osztán meg elégette itthon a széket!

-       Tehát a Margit nem boszorkány! Csak azért mondta ezt az urad, mert nem akarta beismerni, hogy vele kupecolt a  pajtában pünkösdkor!

-       Hát hiszen pont azért boszorkány! Hiszen aznap még seprűn is lovagolt!

-       Dehogy lovagolt! Csak te megkergetted egy söprűvel!

-       Egy kutya! No de jó is hogy, jöttél! Már három embert kellett elzavarnom.

-       Osztán minek?

-       Mer’ a tehénnek üszőt kell szülni! Ha Luca napján férfi lép először a házba, akkor bikát fog szülni, ha asszony, akkor meg          üszőt!

-       Akkor ezért zavartad el a Józsit, Benőt és az uramat is? Azt hittem már megint tenni akarta a szépet!

-       Tette is, de nem vagyok én olyan hiszékeny!

 

 

Vissza az előző oldalra