30 éve lett Nagyatád Európa szíve

Kerek évfordulót ünnepelhetnénk. Amelyre méltán lehetne büszke nemcsak a somogyi kisváros, de egész Magyarország is. Embertársaink tízezreinek nyújtott menedéket Nagyatád. Kiáltó a némaság. Mi emlékeztetni szeretnénk.

1991 augusztusában nyílt meg a nagyatádi menekülttábor. Bő öt év alatt több mint 40 ezren leltek ott menedéket. Magyarok, horvátok és bosnyákok. Keresztények és muszlimok. Embertársaink.

Száznál is több névtelen, hétköznapi hős biztosította számukra a túlélést nap nap után. A hajlékot, az ételt, a gyógyszert, a nevelést-oktatást, és ami ezeknél is fontosabb, az együttérzést és a reményt.

Mert ezt diktálta a lelkiismeretük, az emberségük. Ez a krisztusi irgalmasság.

„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok.”

(Mt 25,35)

Mindig ez az, ami összeköt. Ez az, ami fölemel. Sosem az ellenségkép, a bűnbakkeresés, a gyűlöletkeltés.

Erre a példára szeretnénk emlékeztetni.

Megkértük Horváth Lajost, az egykori tábor vezetőjét, aki 25 év után visszajött Nagyatádra, és segített fölidézni a történteket. Felhasználtuk a két évvel ezelőtt készített interjúkat is. Köszönet mindenkinek a közreműködéséért.

Egyetlen momentumot emelnénk ki a kisfilmből. Az egykori nagyatádi menekülttábor vezetője, miután messziről eljött hozzánk, bejártuk a helyszíneket, az egész napos forgatás végén így fejezte be utolsó visszaemlékezését: „Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam.”