A "nem létező" COVID egy brutális terminátor Szerző: Katona József | 2020-11-20 09:15:00 | Címkék: pozitív, nagyatádi, covid, beteg, koronavírus

Ötkilós fogyás izomból, két hétig ágyban fekvés jártányi erő nélkül, vacogás a láztól - ezekről számoltak be a koronavírus-fertőzésen átesett életerős nagyatádi férfiak. Úgy érezték magukat, mint egy szívbeteg öregember.

"Aki azt állítja még mindig, hogy nincs is COVID-járvány, nem is létezik a vírus, azzal aláíratnék egy dokumentumot: vállalja, hogy ő nem fog kérni sem orvosi ellátást, sem kórházi kezelést, sem lélegeztetőgépet." Így reagált az egyik, általunk megkérdezett nagyatádi arra, hogy továbbra is jelentős a vírustagadók aránya.

Éppen ezért kértünk meg három fiatal, ill. középkorú, kifejezetten sportos, egészséges életmódot folytató, vagyis erős immunrendszerrel bíró férfit, meséljék el, hogyan estek át a fertőzésen. Hangsúlyozzuk: egyikük sem kényszerült kórházi kezelésre, pláne intenzív osztályos ellátásra vagy lélegeztetőgépre. Szándékosan nem ilyeneket és nem „idős, krónikus betegeket” kérdeztünk.

A COVID mint a terminátor: ami az útjába kerül, eltapossa

Közben pedig az öklével arcon vág – ehhez hasonlította az érzést az egyik nagyatádi negyvenes férfi. Érzékeltette, hogy amúgy nem az a "napi doboz cigi, három sör meg egy feles"-típus: heti négyszer sportol rendszeresen.

- Ehhez képest még most, a 26. napon sem bírnék lendülettel felmenni a másodikra – mutatott rá az egészségi állapotában bekövetkezett változásra. - 12 napig voltam lázas, öt kilót fogytam, és nem pocakból, teljesen elvesztettem minden erőmet. Úgy éreztem magam, mint egy szívbeteg öreg. Két hétig feküdtem az ágyban, köhögéssel, mellkasi fájdalommal. Most, a 26. napon jutottam el oda, hogy várom az újabb teszt eredményét. Remélem, ez már negatív lesz.

Csak megünnepeltük egyikünk szülinapját

Már újra kezdek ízeket és szagokat érezni, kezdte bizakodva a fiatalember, amikor a hogyléte felől érdeklődtem.

- Azon a hétfő esti sörözésen kaphattam el a vírust. Az egyik barátom születésnapját ünnepeltük, csak utólag derült ki, hogy akkor már ketten covidosak voltak, bár még nem voltak tüneteik – fedi fel a fertőzése eredetét. - Csütörtökön, a munkahelyemen éreztem először a levertséget, izomfájdalmakat, hőemelkedést, olyan tipikus influenzás tüneteket. Szóltam, hogy nem érzem jól magam, másnap inkább otthonról dolgoznék. Estére már 40 fokos lázam volt, vacogott a fogam a takaró alatt a fűtött szobában. Harmadik nap délutánra múlt el a láz, esténként csak egy-egy Algopyrint vettem be. Utána még három napig megmaradt a levertség, ha felkeltem, szédültem. Egyébként keveset köhögtem, és csak néha folyt az orrom. Közben levették a mintát, aztán kiderült, hogy pozitív. A 4.-5. napon gyorsan elvesztettem a szaglásom, és nem éreztem ízeket. Ez 7-8 napig tartott, mostanában kezd visszajönni.

A huszonéves férfit éppen ma értesítették: a munkahelye által megrendelt ellenőrző tesztje negatív lett, hétfőn visszamehet dolgozni.

A teljesítőképességem 10%-a maradt, de több kollégám rosszabbul járt: ők lélegeztetőgépre kerültek

Rendszeresen mozog, és egészségtudatosan él, a munkája során pedig szigorúan betartotta az előírásokat, védőmaszkban dolgozott, folyamatosan fertőtlenítette a kezét az egészségügyben dolgozó, ötvenes férfi.

- Az elején csak arra gondoltam, fáradt vagyok a sok ügyelettől – eleveníti fel az első jeleket. - Aztán átfutott rajtam egy-egy borzongás, és ez feltűnt. Pihenőnapot kértem, nagyot aludtam otthon, gondoltam, túl vagyok rajta. Ismét elmentem dolgozni, ez hiba volt, csak a teljesítőképességem 50 százalékára futotta. Másnap már erős fejfájással ébredtem, aztán jött a láz, talán 10 százalékom maradt. Már a lakásban sem ment a séta. Csak fekve és alvással tudtam létezni. Volt, hogy 72 órából 50 szendergéssel telt. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy nem tudtam gondolkodni. Még a zenehallgatásra is képtelen voltam. Valószínűsítettem, hogy elkaptam egy vírust, Aszpirint vettem be, nagyokat izzadtam. Persze, akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem megyek közösségbe, közben fölhívtam a háziorvosomat. Három nap múlva vettek tőlem mintát, addigra már túl voltam a komolyabb tüneteken. Az eredmény után 10 napig még itthon voltam, de akkor már csak köhécselgettem, az alsó légútjaim nagyjából érintetlenek maradtak. Mondjuk úgy, egy nagyon kemény influenzának megfelelő tüneteim maradtak. Mivel a koronavírust egyelőre gyógyítani nem tudjuk, egyet tehetünk: támogatjuk a szervezet saját védekező mechanizmusait. Pl. a só- és vízháztartást. Bizony egy-egy alkalommal akár másfél litert is izzadtam, csurom víz volt a pizsamám és az ágyneműm.

Ő a szerencsésebbek közé tartozik, mondja a férfi, sajnos, nem egy kollégája az intenzívre került, sőt, a lélegeztetőgépig is eljutott. Most, hogy átesett rajta, lelkileg erősebbnek érzi magát: elhatározta, hogy visszatér a kórházba, és a frontvonalban akar küzdeni, mert a tapasztalataival felvértezve jobban tud segíteni a betegeken.

Vissza az előző oldalra