A szemével esdekelt segítségért a vörös vércse
Megható történet egy sérült szárnyú madárról, aki segítséget kért egy mezőgazdasági munkástól. A férfi hazavitte, majd feleségével értesítették a nemzeti parkot. A vércse fel fog épülni, és szabadon fogják ereszteni.
Horváth Attila egy mezőgazdasági cégnél dolgozik, egy nagyobb munkagépet vezet, amivel az állatok takarmányát szállítja. A múlt héten váratlanul egy vércse szállt le a jármű hátulján. Szokatlan módon az emberi közeledésre sem repült el. Kezdetben nem foglalkoztak vele különösebben, nem akarták zavarni a kíváncsi madarat, gondolták, majd odébb áll.
Ám a vércse a következő napon is letelepedett ugyanarra a mezőgazdasági munkagépre, meg azt azt követő napon is. Mint kiderült, segítségre szorult: az egyik szárnyát furán tartotta, valószínűleg eltörött. Attila végül úgy döntött, felhívja a feleségét, hogy mitévő legyen.
– Mondtam neki, hogy hozza haza, majd kitaláljuk, mi lesz vele – meséli Judit. – Azt mondta, már két napja szemezett vele a madár, és esdeklő volt a tekintete, folyamatosan közelebb ment az emberekhez.
A madár engedte megfogni magát, így Attila péntek hajnalban hazavitte. Még egy egeret is fogott neki a szántóföldön, amit a madár pillanatok alatt bekebelezett. Az egeret is sajnáltuk, de a madarat még jobban, jegyezte meg Judit.
A vörös vércse egy dobozban kapott ideiglenes szállást. Péntek délelőtt Judit körbetelefonált ismerősei között, hátha valaki ötlettel szolgálhat. Végül a vidrapark vezetője, Balogh Márta javasolta, hogy ilyen ügyekben a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai az illetékesek, ezért őket kell megkeresni. Kis kutatómunkát követően a barcsi kirendeltségtől sikerült elérni a megfelelő személyeket, akik már aznapra ígérték, hogy elmennek a madárért.
– Egy jókora ketreccel érkezett, mert mi azt hittük először, hogy ez egy egerészölyv, csak még kis méretű, és ezt is mondtuk nekik a telefonban. A park dolgozója világosított fel minket, hogy ez egy vörös vércse, az ölyv sokkal nagyobb – meséli Judit.
A nemzeti park dolgozója megállapította, hogy a vércse egy tojó, és valószínűleg egy másik madárral történt harc során törött el a szárnya. A szakértő elmondta, hogy az elmúlt hetekben öt hasonló madarat láttak el. Hozzátette, ez a mostani különleges eset, hiszen a vércsétől szokatlan, hogy megtűri az ember közelségét.
– Azt mondta, hogy érezzük magunkat megtisztelve, mert ritka, hogy ilyen közel engedje magához az embert, nem hogy még kézbe is vehesse. Ez a vércse pedig ráadásul teljesen a bizalmába fogadott minket: amikor a férjem hazahozta, kézbe vettük, és először szapora volt a szívverése, de ahogy simogattuk a fejét, lehetett rajta látni, hogy megnyugszik. Ahogy érezte, hogy biztonságban van, elszenderedett. Csodálatosan szép szemei voltak – idézi föl Judit.
A nemzeti park munkatársa megígérte, hogy folyamatosan tájékoztatni fogják őket a vércse állapotáról. Amint a madár felépül, szabadon fogják engedni.
