Kalandos utak a több száz éves fákhoz
Ötvöskónyiból indult a famatuzsálemek hazai felkutatója, kb. 45 ezer kilométert tett meg eddig. Nyakig merült a jeges patakba, betévedt katonai lőtérre, és számos legendával gyarapodott a mesélő fáknak köszönhetően.
– Állatok között nőttem föl, szőlők és gyümölcsös vett körül, szerettem szánkózni a dombokon, fát szedni az erdőn, nagyapám diófájára mindig fölmásztam – idézi föl Takács Márton a gyerekkori indíttatást.
Az ötvösi és az atádi iskolából először a kaposvári Táncsicsba, majd a gödöllői egyetem természetvédelmi szakára vezetett az útja. Itt figyelt föl a témavezetője, Malatinszky Ákos arra, hogy onnan származik, ahol az ország egyik leghíresebb faóriása áll, ezért vetette föl, írhatná a szakdolgozatát hazánk nagy, öreg fáiról. Ezt pedig a mesterdiplomája, majd a doktori disszertációja követte, amit tavaly fejezett be.
A néhány hársfával indult kutatás kétezer egyedre terebélyesedett. Márton elsősorban a már nyilvántartott faóriásokat kereste föl: ezeket dr. Pósfai György kezdte el összegyűjteni régebben a dendromania.hu oldalon, méghozzá GPS-koordinátákkal ellátva.
– Közülük én mintegy 100 fa időközben történt, sajnálatos pusztulásáról tudtam beszámolni, továbbá útjaim során és az Országos Kéktúra útvonalának bejárásai alkalmával legalább 100 újabb öreg fával gazdagítottam az adatbázist.
Ami ma már kb. 4 ezer öreg fát számol idehaza. Márton az évek során mintegy 45 ezer kilométert utazott, az ország összes megyéjében 531 települést keresett fel. Egyebek között a Nagyatád és Ötvöskónyi között található „irgalmatlanul nagy” csertölgyet is, aminek évente kb. 10-15 centivel nő a kerülete.
– Egy-egy fa felmérése általában negyed órás munka, ami igazán érdekes, az inkább a hozzá vezető, gyakran kalandos út. Indulás előtt mindig megnézem a műholdas felvételen, milyen terepre készüljek, de így is bőven akad meglepetés. Például Kisdobsza határában kiderült, hogy a keresett fa a patak túloldalán van, nos, éppen február volt, megáradt a patak, gondoltam, nem kerülök kilométereket, átugrom. Nyakig merültem a 3 fokos vízbe, aznapra véget ért a munka. Tés közelében betévedtünk egy katonai lőtérre, egyszer csak azt vettük észre, mindenfelé tankjelzések vannak. Hajdú-Biharban pedig a szőlőspincék között kanyargott az út, egy bácsi pedig behívott bennünket, jókat beszélgettünk borozgatás közben.
Az öreg fákat övező történetek legalább olyan érdekesek, mint a tudományos munka. Az elsőt még gyerekkorában hallotta Márton a megye legvastagabb egytörzsű fájáról, az ötvöskónyi vén hársasról. A faluban az a hír járja, hogy még maga Koppány vezér ültette, mások szerint a tatárjárás idejére datálható, és koronája alatt IV. Béla is megpihent. Valójában mintegy 300–400 éves lehet, persze, így is kész csoda, hiszen nagyon rég villámsújtotta, ezért nyílt szét a törzse.
– Somogy amúgy is az egyik legtöbb egyedszámmal bíró megye. Pl. a bélavári feketefenyő a helyiek szerint azért menekült meg a tarvágástól, mert egy fekete gólya fészkelt rajta. A szőkedencsi hársasról azt tartják, hogy a háború idején német katonákat temettek a lombjai alá, ezt egyébként később sikerült is bizonyítani a feltárások során. A Dráva mentén rengeteg öreg fa található, a legismertebb, a Patkó Bandi fája, sajnos, tavaly már nem hajtott ki.
Valójában nem minden idős fa nagyméretű, pl. a budai hegyekben található viszonylag kicsi, mégis 200 éves példány. Az élőhelytől, a talajtól és a csapadéktól is függ a méret. Márton ugyan ma már más területen dolgozik a jobb megélhetés miatt, ráadásul családja is van Gödöllőn, ahol letelepedtek, azonban a tervei között szerepelnek még felfedezésre váró famatuzsálemek.
– Figyelem a kutatási pályázatok, ha legalább az útiköltségre valót fedezné valamelyik, elindulhatnék. A fás legelőket céloznám meg, főleg Nógrádban és Szabolcsban, de a csokonyavisontait is érdemes lenne meglátogatni. Nagy tervem lett volna még a trianoni fák feltérképezése, vagyis az elcsatolt magyar területek faóriásainak a számbavétele.
Mártonnak a surdi szőlőspincék között található szelídgesztenye a kedvence, azt mondja, azt egyrészt a terméséért ültették, másrészt gyönyörűek a levelei.
– Néha már a 3 éves kislányom is elkísér egy-egy rövidebb kirándulásra. Amikor hazalátogatunk, az ötvöskónyi hárshoz mindig kisétál velem.
