Nagyatádiakkal a csapatban jutottak olimpiai döntőbe a sakkozók

A magyar csapat a XXII. olimpia elődöntőjében szép játékkal, 1,5 pont előnnyel megszerezte az első helyet, ezzel jogot szerzett az olimpiai döntőben való indulásra. A levelezési sakkcsapat gerincét nagyatádiak alkotják.

Utoljára húsz évvel ezelőtt jutott a levelezési sakk olimpiai döntőjébe magyar csapat. Akkor a nagyatádi Kiss Attila volt a csapat legeredményesebb játékosa.

A levelezési sakk a sakkjáték egy speciális formája, amelyben a játszó felek egymástól távol vannak, és a lépéseket valamilyen közvetítő eszköz segítségével továbbítják ellenfelüknek. Ez hosszú időn át az egyszerű postai levél, később főként a speciális postai lépésközlő levelezőlap volt, de játszottak távsakkot telefonon keresztül, táviratok, telexek, faxok váltásával, vagy rádión történő közvetítés révén is. Ma már a legelterjedtebb az interneten keresztül történő távsakkozás, amelyen a lépések megküldése vagy e-mail útján vagy szerverkapcsolat segítségével történik. Egyre bővül az okostelefonos alkalmazás segítségével történő távsakkozási forma – írja a Wikipédia.

A levelezési sakkválogatott gerincét hosszú évek óta a Nagyatádi Sakk Egylet tagjai alkotják. Sasvári Tamás, Percze János, Szijártó Attila és Ehrbár Tibor rendre biztos és megbízható pontjai a válogatottnak, Kiss Attila pedig immár kilencedik alkalommal töltötte be a csapatkapitányi tisztet. Természetesen dicséret illeti a két másik versenyzőt is, hiszen dr. Szabó Róbert Budapestről, illetve Kovács Arthur Szegedről is maximálisan hozzájárult a sikerhez. A korábbi években egyedüli magyar csapatként a Sakk Egylet Nagyatád csapata indult eddig a Bajnokok Ligájában, ahol szintén kiemelkedő játékkal a középdöntőig jutott. Játékosaink jelenleg a XII. Európai Csapatbajnokság elődöntőjében játszanak, ahol pillanatnyilag a továbbjutást jelentő harmadik helyen állnak.

Egyébként a csapat mindössze a hatodik helyen volt rangsorolva a verseny előtt, ezért is kiemelkedő ez az eredmény.

– Amikor valaki a levelezési sakkozásról hall, akkor általában közölni szokta, hogy számítógéppel könnyű. Ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy meg kell próbálni, és ki fog derülni – mondta el Kiss Attila. – Valóban, 2200 körüli értékszámot aránylag könnyű megfelelő számítástechnikai háttérrel elérni, onnan viszont már nem olyan könnyű továbblépni. Néhány magasabb minősítésű tábla melletti játékos szerencsét próbált már ebben a műfajban, de csodát nem sikerült tenniük. Itt ugyanis nagyon fontos tényező az idő. Igaz, hogy egy-egy lépésre 3-5 nap áll rendelkezésre, de amikor a játékos egyszerre mintegy 30 partit játszik, akkor ez az idő már nem is tűnik olyan soknak. A számítógép megmondja a rossz lépést, de nem igazán mondja meg a jót, azt a játékosnak kell kiválasztani. A levelezési sakk bizonyos szempontból technikai sport lett, mint az autóversenyzés, és ott sem mindegy, hogy kit ültetünk a volánhoz.

Egy biztos: az utóbbi években a technikai háttérnek köszönhetően nagyon nehéz lett játszmát nyerni. A mostani bajnokságban a magyar csapat kiemelkedett a mezőnyből, és a 48 játszmából hét esetben sikerült diadalmaskodnia, miközben a második helyhez négy játszmagyőzelem is elég volt. Csupán összehasonlításképpen: a 2002-ben befejezett XIV. olimpia elődöntőjében, ahol szintén fölényes győzelmet arattak a magyarok, 26 nyert partink volt, igaz, hogy akkor négy vereség is becsúszott.

– Végül, talán kissé keserű szájízzel megállapíthatjuk, hogy a levelezési sakk csupán mostoha testvére a tábla melletti sakknak. Aki nem próbálta még, az többnyire lenézi és támogatást szinte reménytelen szerezni hozzá. Bármennyire fontos az emberi tényező, a technikát nem lehet megkerülni. Ha valaki komolyabb eredményt szeretne elérni, akkor milliós nagyságrendben kell gondolkodni a számítástechnikai háttér esetében. Sajnos a szövetség nem tud támogatást nyújtani, miközben nem nehéz belátni, hogy tőlünk nyugatabbra lakó ellenfeleink lényegesen erősebb gépekkel versenyezhetnek. Mint a példa mutatja, a pénz azért mégsem minden – folytatta Kiss Attila.

A levelezési sakkolimpiákat 1949 óta rendezik meg hatfős nemzeti válogatott csapatok részére. Magyarország a legelső levelezési sakkolimpián szerzett aranyérmet, még 1949 és 1952 között, azóta pedig két második helyet sikerült elérni.

Az első táblán SIM Percze János, a másodikon GM (nagymester) Sasvári Tamás, a negyediken CCM dr. Szabó Róbert, az ötödiken pedig CCM Kovács Arthur az összes játszmában döntetlen eredményt ért el. A továbbjutásunkat a harmadik és a hatodik táblának köszönhetjük, ahol tényleg sikerült kiemelkedőt alkotni. A hármas táblán CCM Szijártó Attila három játszmában is diadalmaskodott, ami egy ilyen mezőnyben igazán elismerésre méltó, olyannyira, hogy ezzel a teljesítményével egyben GM-normát is sikerült teljesítenie. A hatodik táblán CCM Ehrbár Tibor pedig még ezt is felül tudta múlni, aki végül négy ellenfelét győzte le, amivel a SIM-normát fél ponttal túl is teljesítette.

Érdemes néhány szót ejteni a levelezési címekről is. Jelenleg mindössze két magyar nagymesterünk van, Glatt Gábor, aki évek óta nem versenyez, Sasvári Tamást viszont sikerült rábeszélni a játékra, és megszokott rutinjával hozta is az elvárt eredményt. A SIM-minősítés a levelezési mester és a nagymester közötti fokozatot jelöli, és mindössze 8 magyar versenyző található a listán, közülük pedig csupán Percze János aktív. Percze János már régóta ostromolja a GM címet, van is már egy normateljesítése, de egy hajszál mindig hiányzik a cím végleges megszerzéséhez. A CCM cím (levelezési sakkmester) inkább a tábla melletti FIDE-mester (a nemzetközi mester, valamint a nagymester alatti cím) címnek felel meg, mert van felette egy levelezési IM (nemzetközi mester) cím is. A levelezési sakkban sokkal nehezebb normát teljesíteni, mint tábla mellett. Az alacsonyabb értékszámmal rendelkező versenyzők ugyanis a válogatott szerepléseken kívül egyszerűen nem jutnak olyan játéklehetőséghez, amelyen normát lehet teljesíteni.