Ökumenikus istentisztelet keretében áldották meg a somogyszobiak kenyerét

A Vilma Házában tegnap délután tartották a hagyományos kenyéráldás ünnepségét. A falu a mai napig nagy becsben tartja a kenyér és a búza által képviselt értékeket.

A régi időkben a kenyérkészítés a mindennapok része volt, és a kenyér több volt, mint puszta étel: magát az életet jelentette. Ha a termés nem volt megfelelő aratáskor, úgy ínséges idők jöttek télen. A bőséges búza a túlélés záloga volt a közösségekben, így aztán az éves munka java része ekörül forgott: a mindennapi kenyér asztalra teremtéséről, méghozzá szó szerint.

Somogyszob hagyományőrző egyesülete a mai napig nagy becsben tartja a kenyeret és a kenyérkészítés tudományát. A Vilma Háza oldalán is olvashatók visszaemlékezések, melyekből kiderül, hogy nagyanyáink nagyra értékelték még a legkisebb morzsákat és a száraz kenyeret is.

“Régen, ha leesett a földre egy darab kenyér, fölvettük, megfújtuk, megcsókoltuk és a tűzbe dobtuk.”

„Édesanyám régen karácsonykor az asztalról lesöpörte a morzsákat, a földről is fölsöpörte minden nap, összegyűjtötte egy kis melencében, majd karácsony után szórtunk minden gyümölcsfa alá, hogy áldás legyen a termésen.”

Az államalapítás ünnepe körül szokták befejezni az első aratási munkákat, így aztán nem véletlen, hogy ezen a napon országszerte kenyeret áldanak. Erre az eseményre készülnek minden évben a Vilma Háza Alapítvány tagjai is.

– Mai ésszel fel sem fogható, mekkora erőfeszítést végeztek akkoriban a falu közösségének tagjai – magyarázza Spanics Ágnes, az alapítvány elnöke. – A búza megtermesztése, aratása és feldolgozása jelentette a legfontosabb munkát, hiszen ha nincs búza, akkor mindenki koplalt. És ez bizony komoly fizikai munka volt, hiszen még mindent kézzel csináltak. Amikor végeztek az aratással, megkönnyebbülésként, hálaadásként kérték az áldást az új búzából sütött kenyérre.

Ennek emlékére immár 17. alkalommal minden évben megtartják a kenyéráldási ünnepséget Szent István napján. A munka már előző nap elkezdődött, hiszen a kenyeret el is kell készíteni, és ez időigényes feladat. A Vilma Háza asszonyai hagyományos módszerekkel dagasztották a kenyeret, melyhez valódi kovászt használtak, és fafűtéses kemencében sütötték ki a cipókat. A rutinos somogyszobi hölgyek gyermekkorukban szüleiket és nagyszüleiket lesve sajátították el a kenyérsütés titkait. Korán reggel nekiálltak a munkának, a tésztát többször is átdagasztották. A kész cipók délután kerültek ki a kemencéből, összesen 7 darab. A kenyereket Penz Jánosné, Almási Gáborné, Horváth Istvánné és Ifi Mihályné készítették. 

Augusztus 20-án a kenyéráldási ünnepség egy ökumenikus istentisztelettel kezdődött délután 4 órakor a somogyszobi református templomban. Hárman celebrálták a szertartást: Sikter János evangélikus lelkész, Kóré Mihály katolikus pap és Varga Zsófia református lelkész.

Az istentiszteletet követően a Vilma Házában folytatódott az ünnepség, ahol a három lelkipásztor együtt megáldotta a nemzeti színekkel átkötött kenyereket. Ezeket Somogyszob polgármestere, Hodorics Katalin szegte meg. A vendégek ezt követően meg is kóstolhatták a kenyeret, méghozzá házi zsírral, hagymával, paprikával és paradicsommal tálalva. A kész fogásokat népi viseletbe öltözött hölgyek kínálták. És hogy szomjasak se maradjanak a vendégek, kiváló vörösborral koccinthattak, melyet Horváth László biztosított. Így már bízhatnak benne a szobiak, hogy a követező évben is jut kenyér bőségesen minden falubéli asztalára.