A sor végére állna az állam, ha segítségnyújtásról van szó

Az állam csak legvégsőként nyújt segítséget a rászorulóknak. Az általunk megkérdezett szakemberek kijelentették: ez beláthatatlan következményekkel jár, az intézményekben így is végeláthatatlan várólisták vannak.

A 1993 óta hatályban lévő szociális törvény szerint a szociális biztonság megteremtése az állam és az önkormányzatok kötelessége. A kormány nemrég nyújtotta be egy salátatörvénybe rejtve ennek a módosítását: a lényege, hogy felállítanak egy ötszereplős sorrendet, amiben az állam kerülne az utolsó helyre – éppen akkor, amikor a küszöbön áll egy újabb szociális válság.

A Pintér Sándor és Semjén Zsolt által benyújtott törvénymódosítás-tervezet szerint, ha az egyén nem tudja megteremteni a saját szociális biztonságát, akkor jön sorban a család, az önkormányzat, a karitatív szervezetek és csak legvégül az állam. Eddig a szociális törvény csak felsorolta ezeket a szereplőket, de nem tett közöttük hierarchikus különbséget.

Egy, a témát közelről ismerő forrásunk szerint a jövőben a kérdés az lesz, hogy ki és milyen ellátásban nem részesül majd, ugyanis például egy idős ember gondozása teljes embert kíván, azaz, a család csak abban az esetben tud a segítségére lenni, ha annak valamelyik tagja kiesik a munkaerőpiacról. Arról nem is beszélve, hogy az otthoni ápolás a családtagot lelkileg, testileg felőröli, illetve szakképzettség nélkül a nap 24 órájában ellátni valakit, szinte lehetetlen feladat. Szerinte az állam azért állítja magát az utolsó helyre, mert egész egyszerűen nincs kapacitása arra, hogy a személyi és tárgyi feltételeket megteremtse a szociális szférában, a különböző intézményekben így is végeláthatatlan várólisták vannak.

Nemrég került napvilágra az egészségügyi törvény módosításának tervezete is. Ebben van egy lényeges elem, ami a szociális szférát illeti:

az egészségügyi szakellátás azon ápolási ágyai kerüljenek a szociális ellátórendszer részére átadásra, amelyeken az állami fenntartású egészségügyi szolgáltatók tartós ápolást-gondozást végeznek, az állami fenntartású egészségügyi intézményekben végzett ápolást a szociális ellátórendszer keretein belül működő szakápolási központok végzik a jövőben.

Magyarul az állam a tartós ápolásra szorulók, illetve a krónikus fekvőbeteg-szakellátási feladatok esetében is háttérbe vonul, helyét a szociális ellátórendszer venné át, aminek a legutolsó eleme az állami szerepvállalás.

A Nagyatádi Kórházban is működik krónikus ápolási osztály mintegy 150 ággyal. Információink szerint ez 90 százalék feletti kihasználtsággal működik, azaz nem tudni, hogy akiket kvázi utcára tenne az új szociális törvényt, azokat hol helyeznék el.

Ezzel összefüggésben még egy adalék a nehéz helyzetben lévők megoldásnélküliségéhez: tegnap írtunk róla, hogy 1600 somogyi mozgáskorlátozott kerülhet ki az ellátórendszerből, ugyanis az intézmények nem tudják fizetni a rezsiköltséget, a minisztériumok pedig válaszra sem méltatják őket. Amennyiben a szociális törvény módosítását elfogadják, úgy ők egy olyan spirálba kerülnek, ami akár tragédiához is vezethet, hisz az ott élő emberek egy részének nincs családja, az önkormányzatoknak, illetve a karitatív szervezeteknek nincsenek forrásaik és eszközeik a sok esetben magatehetetlen emberek ápolására. Végül következhetne az állami segítségnyújtás, ám az egészégügyi törvény módosítása miatt szintén a szociális ellátórendszerre lőcsöli rá ezeket az embereket.

Egy másik, szociális szférában dolgozó forrásunk szerint a szakmai fórumokon felháborodtak a módosítás kapcsán. Szerinte az állam magára hagyja a szociális szférát, a benne dolgozó embereket és az ellátásban résztvevőket. A szakápolási központokkal kapcsolatban megjegyezte: nem tud ilyen intézményről a környéken, pedig a kormány még 2016-ban 12-14 milliárdos EU-s támogatást szánt ezeknek a kialakítására. Szám szerint 22 központot akartak az akkori tervek szerint létesíteni. Véleménye szerint az egyik legnagyobb probléma a szakápolók hiánya, amit nem lehet egyik napról a másikra megoldani, főleg a jelenlegi, cseppet sem vonzó bértábla mellett. Forrásunk továbbá azt is problémaként látja, hogy a törvénytervezet arra nem tér ki, hogy milyen kritériumok alapján döntik el azt, hogy valaki jogosult-e az állami ellátásra, azaz kimerített minden más lehetőséget.

A törvényjavaslat tartalmazza továbbá azt is, hogy a szociális ellátások összegét ezentúl nem a 2008 óta változatlan 28 500 forintos öregségi nyugdíj, hanem az úgynevezett szociális vetítési alap segítségével számolják ki. Azonban, hogy ezt pontosan mit jelent, illetve mennyi lesz, azt nem lehet tudni.