A Somssich család életébe nyerhettünk bepillantást

Prof. dr. Kaposi Zoltán egyetemi tanár és MTA doktor tartott a Somssich családról előadást a turisztikai központban a Nagyatádi Múzeumért Alapítvány szervezésében.

A Somssich család dél-somogyi kötődése a mai napig tetten érhető Nagyatádon. 1921-ben a Baross utcában telket vásárolt, ahová a Szent Keresztről elnevezett szerzetesnővéreket telepített, és polgári leányiskolát, zárdát alapított, mely a mai Bárdos Lajos iskola épülete. 1948-as államosításig ők működtették az intézményt. A grófnőt olyan megbecsülés övezte, hogy az arisztokrácia elűzésekor marasztalták őt volt munkásai és alkalmazottai. 1993-ban a képviselő testület döntése nyomán utcát neveztek el róla városunkban.

A Somssich család Somogyban a XX. század első felében című előadáson elhangzott, hogy a család a megye 3-5 százalékát birtokolta, tehát nem voltak ugyan nagybirtokosok, de mégis jelentős társadalmi és kulturális befolyással bírtak.

A mélyen vallásos, jómódú középbirtokos család támogatta a festészetet, a zenészeket, a költőket is. Iskolát, könyvtárat, kórházat is alapítottak. Férfitagjaiktól elvárás volt, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek.

A kor akkori gazdag földbirtokosaival ellentétben a Somssich família tagjai nem különültek el az egyszerű emberektől, megbecsülték a nekik dolgozókat. Az előadó kiemelte: a család hitvallása a kezdetektől fogva az volt, hogy a vagyon kötelezettséget is jelent. Ezt a nézetet később a Lelbach család is osztotta.

Nem sokan, de voltak a családnak olyan tagjai is, akik nem feltétlenül osztották a fenti szemléletet, ehelyett inkább táncosnők társaságában herdálták a családi vagyont, illetve a bor mámorában hajtották magukat adósságokba, egy esetben pedig öngyilkosságba. 

Az 50 ezer holdnyi földön, ami a család birtokában volt a modern, nyugati mezőgazdaság inspirálta földművelést és állattartást preferálták, kísérleteztek tájidegen növények termesztésével is, ezres nagyságrendben tartottak teheneket, juhokat.

A család három ága (kettő főnemesi, egy köznemesi ág) rendkívül összetartó volt, évente, kétévente családi napokat tartottak, ahol az örökösödésről, házasságokról, a birtok dolgairól közösen döntöttek. A házasságok révén növelték a befolyásukat, általában a rangban felettük állókkal házasodtak, de az is előfordult, hogy a családon belül házasodtak, bár, ez ritka volt, és általában ezekből a frigyekből nem született gyerek.

Az ezerhétszázas évek közepétől egészen 1945-ig hét generáció élt Somogyban, de a tizenkilencedik század közepétől önhibájukon kívül fokozatosan csökkentek a földterületeik. A két világháború közötti időszakban a birtokaik több mint felét elveszítették az akkori politikai döntések miatt.

Az első világháborút követő trianoni döntés során a Dráván túli területeket veszítették el, illetve a Nagyatádi Szabó István-féle földreform elfogadása után a földbirtokosok földjeit a kevés, vagy semennyi földdel rendelkező parasztok kapták. 1935-ben már csak 20 ezer holdjuk maradt. A második világháború után a szovjet földosztás vetett véget a nagybirtokrendszernek, ezzel együtt pedig a földbirtokos család történetének is. A rendszerváltás után némi kárpótlásra tettek szert, ám ez meg sem közelítette az korábban elvett földjeik értékét – tudhattuk meg az előadáson.

Kastélyaik, vagy azok maradványai szerte a megyében megtalálhatók. Nagyatádhoz közel, Mikében látható egy Somssich-kastély, illetve egy mauzóleum is, de a kastély épülete sajnos rendkívül rossz állapotban van.

A mikei Sommsich-kastély - fotó: Elhardált örökségünk
A mikei Sommsich-kastély – fotó: Elherdált örökség blog

(Fotók: Röhrig Dániel)

Megosztás