A magyar kultúra (vég)napja
Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, bár, ünnepre viszonylag kevés oka van az embernek, aggodalomra annál több. Vélemény.
1870 óta lehet Magyarországon az iskolákban művészettörténet tanulni. Egészen idáig kétszer vették ki a tantervből, először 1940-ben, amikor a honvédelmi ismereteket tekintették helyette – érthető okokból – fontosabbnak, majd a Rákosi-rendszer oktatási reformja érezte hasztalannak ilyesféle információkkal terhelni a nebulók agyát. Ez utóbbi 1957-ig volt érvényben.
A 2020-as Nemzeti Alaptanterv módosítása miatt viszont a tavalyi tanév volt az utolsó, amikor az említett tantárgyból érettségi vizsgát tehettek a diákok. Persze, órát is csak külön fenntartói engedéllyel vagy fakultáció keretében lehetett tartani belőle, de legalább lehetett. Az alaptanterv most a 9. és 10. évfolyamon oktatott vizuális kultúra tantárgyba olvasztja a művészettörténet tananyagát.
A Magyar Tudományos Akadémia közleményben fejezte ki aggályait az intézkedéssel kapcsolatban, azt írták: a művészetek történetének ismerete segíti a kortárs vizuális jelek, képi üzenetek értelmezését. Elősegíti, hogy környezetünk vizuális elemei ízléssel és művészi érzékkel megformált dolgokként jelenjenek meg (legyen szó privát vagy közösségi terekről, divatról, plakátról vagy webdesignról).
Szerintük a tantárgy kivezetése a művészettörténeti egyetemi képzésre felvételizők számának csökkenését is magával vonja, ami hatással lehet a muzeológiai, műemlékvédelmi, múzeumpedagógiai, tudományos szakemberek utánpótlására is.
Természetesen jelentős tömegigény nem mutatkozik a művészettörténet behatóbb ismeretére, sokat elmond, hogy maguk a tanárok sem különösebben tiltakoztak a kivezetése ellen, igaz, ennél nagyobb horderejű ügyekben sem hallgatott rájuk a kormány.
Hogy tudják itt Franciaországban, hogy tudják. Hogy tudják itt mindenek, hogy a tanítóktól függ minden. A legújabb, az egészen radikális generációt a tanítók adták Franciaországnak. S ott kezdődik egy kultúrtársadalom fölszabadulása, ahol az Egyházat kilökik az iskolából. De, de Franciaországban még érdekesebb dolog történt. Itt nem állottak meg a tanítók ott, ahol a napi politikusok akarták. Ők igazi kultúrtársadalmat akarnak. Nem elég nekik, hogy hatalmon tartsák azokat, akik hatalmon vannak. S a radikális kormány most szörnyen fél a tanítóktól. Mert a tanítók a jövendőt szeretnék megcsinálni s nem a mai hatalmasokat konzerválni. Új bizonyság arra, hogy kultúra és politika ősellenségek. S nekünk Magyarországon arra jó bizonyság, hogy mindenekelőtt – neveljük a tanítókat.
(Ady Endre: Párizsi jegyzetek (1907)
Ennek tetejében itt van a PISA-teszt, amely szövegértési, természettudományos és matematikai képességeket vizsgál 15 éves korban. Az eredménye pedig önmagáért beszél: a korosztály 25 százaléka funkcionális analfabéta és képtelen önállóan számolni. Ezért aztán felmerül a kérdés, hogy miért kéne freskókkal, szobrokkal, festményekkel traktálni szerencsétleneket, ha a négy alapművelet használata és tíz leírt sor megértése is gondot okoz?
Pedig a válasz egyszerű: a művészettörténet nem csak a fentiekből áll. A történelmi, társadalmi tények összefüggéseire világít rá, okokat keres, hisz nem árt tisztában lennünk azzal, hogy honnan indultunk, hova jutottunk, és ez miért történt. Ráadásul számtalan színdarab, könyv, film, de akár reklám is nehezebben befogadható, ha nincs egy mögöttes ismeretanyag a megértéshez.
De térjük vissza egy pillanatra a MTA közleményére: a művészetek történetének ismerete segíti a kortárs vizuális jelek, képi üzenetek értelmezését.
Napjaink vizuális jele és képi üzenete viszonylag egyszerű: legfeljebb kétsoros üzenet, egy rosszul sikerült fénykép teljesen mindegy, hogy kiről, mindez kék háttérrel. Ezekkel lehet üzenni a tévében (átlagosan napi(!) 5 órát tévéznek a magyarok), az újságban, az út mellett, az interneten, bárhol. A feliratokat még az is megérti, aki funkcionális analfabéta, amennyiben mégis magyarázat szükségeltetik hozzá, akkor az évente 142 milliárd forintból működő közmédia szíves örömest levezeti a nagyérdeműnek.
Mindezen feltételek mentén kell nekünk mintát adnunk a gyermekeinknek, megmutatnunk, hogy nem csak egyetlen út a helyes, bármennyire (és bármennyiért) is az ellenkezőjét igyekeznek állítani. Hogy gondolkodni nem bűn, hanem kötelesség.
Ma a kulturális központ színháztermében ünnepeljük a magyar kultúra napját. A műsor 17 órakor kezdődik.
(Kiemelt kép: depositphotos.com)
