Karácsonyi psziché

A karácsony, a karácsonyi készülődés, a rokonlátogatás, illetve az ünnep köré kerített elvárásokról, és azok legyőzéséről beszélgettünk Kosztya Annával.

Róla itt írtunk korábban, most felkerestük, hogy egy kicsit más oldalról közelítse meg az ünnepi készülődést. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az ünnep közeledtével egyáltalán képesek vagyunk-e pihenni, vagy ilyenkor is valamiféle elvárások mentén töltjük a szeretet ünnepét.

Az ünnepek környékén talán még feszültebbek vagyunk, mint egész évben. Hogy lehet ezt a feszültséget kicsit enyhíteni?

Igen, ez egy kifejezetten stresszes időszak. Ezt csak fokozza az ünnepek körüli szokások, rutinok, a rossz tapasztalatok, a mindenre bélyeget nyomó infláció és a jövőbeli bizonytalanság. Azonban nem csak a külső körülmények okolhatók ezekért a rossz érzésekért. Nagy részüket saját magunknak generáljuk, persze nem tudatosan, hanem teljesen önkéntelenül. Azt gondolhatjuk, hogy meg kell látogatnunk mondjuk az akár több száz kilométer távolságra lakó rokonunkat, mert minden évben elmentünk eddig hozzájuk és persze nem üres kézzel, mert úgy nem illik. Közben utazni, tankolni, ajándékot vinni és örülni a másiknak úgy, hogy üres a zsebünk, hullafáradtak és stresszesek vagyunk még a profi színjátszóknak sem megy feltétlenül. Nem muszáj menni. Ha úgy érezzük, hogy kell, akkor általában egy valós, de inkább vélt elvárásnak igyekszünk megfelelni. Én arra szavazok, hogy úgy és akkor menjünk rokonlátogatóba, amikor azt jó érzéssel tudjuk megtenni. Fel lehet venni a telefont és elmondani a rokonoknak, hogy reméljük megértik, de az idén nem látogatjuk meg őket. Az is bőven benne van a pakliban, hogy ők is hasonló nehézségekkel küzdenek és például erőn felüli kiadást jelent nekik a vendéglátás. Egy jóízű beszélgetés, a kedves szavak, a nem sablonos kérdések telefonon vagy videóhívásban sokkal többet adnak, mint a megjátszott mosoly és a gyomorideggel adott ajándék.

Az emberekben egy általános feszültség is van, a háború, a gazdasági helyzet miatt.

Általánosan elmondható, hogy nehéz év áll mögöttünk és azt gondolom, hogy ez a nehézség már a koronavírus megjelenése óta itt van velünk és joggal érezhetjük azt, hogy egyre rosszabb a helyzet. Az általános bizonytalanság fokozott feszültséget és stresszt okoz, ami folyamatosan használja az energiánkat és közben egyre kevesebb figyelem jut az energiánk visszatöltésére, a saját egészségünkre. Pár nap múlva itt a karácsony, sokan az utolsó pillanatig dolgoznak és úgy esnek haza az ünnepekre. A boltokban minden alkalommal azzal szembesülnek, hogy az árak és a pénztárca kapacitása egyre kevésbé találkoznak és a szokásos karácsonyi vacsora is jó, ha csak duplájába kerül, mint tavaly. Az ajándékokról nem is beszélve. Ezekkel az érzésekkel, kimerültséggel nem könnyű jól érezni magunkat karácsonykor és lelkesen vendégül látni a családot, vagy elutazni a szokásos rokonlátogató körre. Az egyik legnehezebb dolog elfogadni, hogy nem tudunk olyan színvonalon élni, mint korábban, nem lehet lazán tele tankolni a kocsit az ünnepek alatt háromszor, amivel eddig körbeértünk a famílián.

És eközben a reklámok boldog, szeretetteljes, békés családokat mutatnak be, hatalmas ajándékokkal a fa alatt, így nyilván ez is valamiféle elvárás lesz. Ez ellen mit lehet tenni?

Ez egy kifejezetten nehéz téma, hiszen folyamatosan ömlenek mindenhonnan a reklámok. Az online felületeken és a tv-ből is, hiszen a kereskedelmi csatornák és az online tartalomszolgáltatók is a reklámbevételekből élnek. A termelő, kereskedelmi és szolgáltató cégek a reklámok által nagyobb ismertségre és nagyobb vásárlói igényre, profitra tesznek szert. Jól kitalált marketingkampánnyal, képi és hanghatásokkal, pszichológiai eszközökkel befolyásolják az ítéletünket és generálják a vásárlási szándékunkat. Ezek után inkább hajlunk egy reklámozott orrcseppet kérni a gyógyszertárban, mint ugyanazon hatóanyagú nem reklámozott terméket, ami mellesleg fele annyiba kerül. Ha van kedvük játszani, próbálják ki, hogy jegyezzenek fel mindent, amit a reklámok kínálnak megvételre. Bankok, gyorskölcsönök, gyógyszerek tömege (most az emésztést segítők lesznek túlnyomórészt), autók, ékszerek, játékok, minden, persze, összekötve a karácsony témájával és azzal az érzéssel, hogy nekünk ez kell. Pedig, ha nem látnánk és nem hallanánk reklámokat, akkor nem lenne ez a késztetésünk. Ez nem csak a reklámokra igaz. A tudatosság nagyon sokat segíthet. Ha képben vagyunk, hogy a reklámokkal a pénzünkre pályáznak és azt is tudjuk, hogy ezek nem kizárólagos lehetőségek, akkor megfelelőbb döntéseket tudunk hozni. És ne tartsunk attól, hogy a gyerekünk hisztizni fog azért, mert nem kapja meg a legújabb LEGO készletet. Ha ennek anyagi okai vannak, itt a remek alkalom mesélni a fiatalabb generációnak arról, hogy milyen az, amikor nincs mindenre pénz, és mik az igazán fontos dolgok az életben. Nem a pár hét múlva már értékét vesztett ajándéktól fog felnőtt korában is visszajárni hozzánk és szeretettel körülvenni minket a leendő családjával együtt. Tanítsunk valódi értékeket a gyerekeinknek és ne titkoljuk előlük a nehéz érzéseket sem.

Ellenben van egy másik elvárás, a család, a rokonok részéről, hogy mindenkinél legyünk jelen ebben a három napban, ami lehetetlen. 

Az elvárások nagyon kemény dió. Alapvetően azt sem könnyű felismerni, hogy elvárásoknak megfelelően cselekszünk éppen vagy nem. A szokásaink, hiedelmeink olyan régóta velünk vannak, hogy fel sem ismerjük, hogy mekkora hatást gyakorolnak a döntéseinkre. Ezt hoztuk otthonról, ezt tanultuk meg, ez biztonságos, ez illik, ez kell. Az, hogy karácsonyra meg kell pucolni az ablakokat, vagy instagram-kompatibilis dekoráció kell, hogy legyen az otthonunkban, hogy nem maradhat el a facebookra feltöltött, boldogan mosolygó családról készült műtermi fotó, hogy a gyerekeknek nagy ajándékot kell venni, mert megszólják az osztálytársak vagy mert hisztizni fog, ezek mind külső elvárások, nem saját döntés, nem saját értékrend. Ugyanígy nem a 15 kg-s töltött pulykától lesz igazi a karácsony, és nem kell mindenkinek profi mézeskalács készítőnek lennie, és a halászlé sem kötelező, pláne, ha a család fele nem szereti a halat. Az elvárásokat felismerni a teljesítésükkor érzett rossz érzésről lehet. Ekkora feszültségben pedig a békés, boldog karácsony helyett ordítozós, veszekedős, boldogtalan lehet az ünnep. Ha komolyan problémánk van ezen a területen, azt is érezhetjük, hogy nincs más választásunk, annyira erős a késztetés, hogy minden elvárásnak megfeleljünk. Az elvárásokból való kilépés egy elég hosszú folyamat, de fontos vele foglalkozni. Elkezdeni kicsiben érdemes és az onnan fakadó jó érzésekkel, sikerélményekkel felvértezve haladni a komolyabb kiállást igénylő változtatások irányába. Ha valaki nagyobb léptékben változtat, akkor a környezete rosszul reagálhatja le és visszairányítják az eredeti beállítások felé, amikkel tudtak mit kezdeni. Ha egyedül nem megy a változtatás, akkor pedig segíthetnek benne coachok, pszichológusok, azonban a struccpolitika nem segít itt sem.

Ha ellenállunk minden elvárásnak, akkor mit érdemes megtenni azért, hogy pihenni tudjunk?

Amit a pihenés érdekében leginkább érdemes megtenni, az a digitális detox, ami azt jelenti, hogy kapcsolódjunk le a világhálóról, tegyük le a telefont és kapcsoljuk ki a tévét is. Helyette legyünk sokat a levegőn, napoztassuk az arcunkat és sétáljunk, beszélgessünk olyanokkal, akiknek a társaságában jól tudjuk magunkat érezni. Éljünk úgy, hogy sem az idegrendszerünket, sem pedig az emésztőrendszerünket ne terheljük meg, olvassunk szépirodalmat, vagy ami jól esik a léleknek és aludjunk, amennyit csak lehet! El lehet menni egy Lélekszellőztető Sétára is, bár a következőt csak január 15-re tervezem.