"Sem az asszony, sem én nem fogunk megfagyni legalább"

Amikor Feri bácsi befogja a szamarát a kocsi elé, akkor ünnep van a bodvicai szőlőhegyen, pedig az élet egyáltalán nem egyszerű azoknak, akik ott tengetik.

– Itt még lakcímed sem lehet, úgyhogy Csurgóra vagyok bejelentkezve, hogy tudjak ügyeket intézni – mondja Laci.

Az udvarán régi bútorok maradványai vannak, azzal tüzel. Felhasogat egy kisebb kupacot.

– Ez mára elég lesz – mondja.

A házban van egy olajradiátor, illetve a sarokban egy kályha. A kályha mellett egy kis asztalt használ konyhának, azon kapott helyet a villanyrezsó és az elmosott tányérok, a komódon meg egy régi tévé.

– Vettem MindigTV-t, mert már meguntam a DVD-ket. Van tizenkét csatorna, azokat nézem, már, amikor itthon vagyok, mert mindig van mit csinálni.

Állandó munkája nincs, fél éve volt jelentkezni egy céghez, de vissza sem hívták. Ennek ellenére nincs elkeseredve.

A dűlőn feljebb, Balázshoz jár át dolgozni. Reggel megeteti az állatokat, kiganyézza őket, visz be a Terinek fát, ellátja a ház körüli teendőket, majd megcsinálja az éppen aznapra tervezett feladatokat.

Teri és Balázs három gyereket nevel, a lány 13, a fiúk pedig 12 és 10 évesek, minden reggel busszal mennek az iskolába. Teri kíséri őket a buszmegállóig.

– 13 évesen nem engedem el egyedül a lányt, mindenfélét hallani a tévében.

Már hat éve laknak a szőlőhegyen, ami kis jóindulattal is maximum dombnak nevezhető.

– Ugyanúgy lehet itt élni, mint máshol. Van mobilinternet, a gyerekeknek és nekünk külön tévé, telefonok, építettünk fürdőszobát, a csapból folyik a víz. Másoknak is mi adjuk a vizet, aki kér, mert a kutak ki vannak száradva ebben a dűlőben. Ha idejön egy szegény ember, hogy adjak neki vizet, akkor mit mondjak? Hogy nem adok? Az nem az én stílusom. Nem mintha én nem lennék szegény, de nekem legalább folyik a víz a csapból.

A kettes dűlőben a kutak kiszáradtak és koszosak.

– Lenne mit változtatni bőven, megcsinálni a kutakat, ha már derékig ér a gaz, akkor azt levágni. Egy kis sódert szórni az utakra, mert eső után hatalmas a sár. Egy évben kétszer kapunk konténert, amibe a szemetet lehet gyűjteni. Az semmire nem elég.

A szőlőhegyen hajnalban indul az élet télen is.

– Négykor felkelek, befűtök a gyerekeknek, hogy mire felébrednek, addigra meleg legyen.

Nem sokan laknak életvitelszerűen itt, többségük reggel megérkezik, elintézi a ház körüli teendőket, foglalkozik az állatokkal, tavasszal, nyáron és ősszel a veteményessel, majd hazamegy.

Laci délután ér haza, ha végeztek az aznapi feladatokkal. Olyankor néhány pálinka lecsúszik, amikor átmegy egy másik szomszédhoz beszélgetni.

– Amikor elcsüggedek, akkor többet iszok – mondja.

Körmend mellé nősült, de a házassága hamar véget ért, viszont született három gyereke, majd elmondása szerint a felesége félrelépett, ő pedig rajtakapta. Súlyos testi sértés miatt került börtönbe, mert megverte a felesége szeretőjét, és a faluból, ahol a családja él, ki van tiltva.

– Próbáltam megkeresni a gyerekeket facebookon, az egyiküket meg is találtam, írtam neki üzenetet, de nem válaszolt. Ilyenkor csüggedek el.

Letép egy reklámújságból egy darabot, majd csavar egy cigarettát. A börtönben tanulta, hogyan kell.

Évekig volt egy taranyi barátnője, de ő elhunyt. Nem vette be az epilepszia-gyógyszerét, és mire Laci hazaért, addigra már nem tudtak rajta segíteni.

A vizet kannákban hordja Balázséktól a tisztálkodáshoz, a mosogatáshoz és a főzéshez. WC csak az udvaron van, panaszkodott is a csípős reggelekre.

– Itt mindenki segít mindenkinek, ha valamit dolgozni kell, akkor szólnak, megyek, de ha nekem kell valami, akkor jönnek és segítenek. Nincsenek viták, nincsen lopás sem. Béke van. Az ünnepek alatt kellett volna, hogy gyertek, akkor itt minden a feje tetején volt. Feri bácsi még a szamarat is befogta a kocsi elé.

Nem először hallottunk Feri bácsiról és az ő szamaráról, úgyhogy felkerestük. Kiabálunk a porta előtt pár percet, mert Feri bácsi nagyot hall, de végül kijön.

A kutya ugat az udvaron, rászól, de nem hallgat el.

– Egyszer kaptam egy tisztavérű pumit, de megmérgezték. Először még sikerült megmentenem kecsketejjel, de újra megmérgezték, és meghalt.

A mérgezés után vásárolt egy kamerarendszert, ami 80 ezer forintba került.

– Most jó, hogy van ez a nyugdíjemelés, majdnem 70 ezer lesz a nyugdíjam. Tizenöt százalék sokat számít. A kormány nem hagyja éhen halni az embereket – véli.

Elmondása szerint a fa kitart majd tavaszig, úgyhogy azzal nincs gond.

– Sem az asszony, sem én nem fogunk megfagyni legalább.

Rákérdezek, hogy ez a 70 ezer forint mire elég.

– Szalámit, húst, ilyeneket nem veszek, de, hát, régen is ez volt, ettünk paprikás krumplit, rántott levest, ezeket. Mindent meg lehet enni, az a lényeg, hogy az ember lakjon jól. Van egy disznóm, azt levágom, lesz kolbász, sonka, szalonna. Találtam egy pékséget, ahol 520 forint a kiló kenyér, oda szoktam járni. Nagyon ritkán iszok egy kis narancsos bort kétszáz forintért, de már két éve borom sincs, minek? Azért, hogy mások megigyák?

A hűtőláda sokat fogyasztott, ezért eladta, hogy beleférjen a rezsicsökkentésbe. Plusz pénzt úgy szerez, hogy elmegy birkát nyírni, kecskét körmölni, disznót herélni.

A szamarat megmutatja, de nem akarja, hogy fotót készítsünk róla. Ma nem lesz ünnep.